Takács László

Takács László

Született: 1956. április 2.

Népszerűség: 233 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Alkonyat

Egy kényelmes fotelban hátradőlve
nézem, amint lassan lemegy a Nap.
Ülök a teraszon, előttem a végtelen,
mögöttem  a múltam már hallgatag.

Tovább...

Szerelem, 2050

Robotfiú és emberlány szerelme

Fémkaromban ölellek vágyón, szüntelen,
processzorom most oly forró és heves
bitjeim szerelmes áramlatában,
betáplált agyam most összegez.

Tovább...

Örvényben

Hatvannégy éve úszom az árral,
menekülnék, de sodor magával.
Néha lehúz a bűzös szennyáradat,
aztán valaki átölel ott lenn a víz alatt.

Tovább...

Apa

A rozsdamarta idő emlékködében
fel-felvillannak tarka  képzetek.
Milyen voltál, már a múltba veszve,
s hogy élted fájdalmas életed.

Tovább...

7263

Ott leszek

Ha már nem leszek,
csak egy emlék az időben
egy kapszulába zárva,
akkor már ne keress,
de ott leszek majd
minden égi szivárványban,
ott leszek a felhők
kócos mosolyában...

Tovább...

Csak egy szó

A költő az éjjel verset írt,
gyöngyöző szavait
papírra vetette,
mert ő ezt úgy szerette,
és akkor hirtelen
szárnyra kelt egy szó.

Tovább...

Örökké gyermek

Az utolsó, ártatlan, őszinte, igaz évem
még egykor tán gyermekként éltem.
Azóta megváltozott kicsit ez a világ,
vagy én lettem keserűbb? Nahát.

Tovább...

Szeretlek

Szeretlek,
ahogy tavasz a tobzódó életet,
amint játszik vele millió képzelet,
ahogy a nyár az arany búzamezőket,
mint éhező a szívből adott étket,
ahogy az ősz a bronzszínű köntösét,
megőszült fa minden lehullt levelét.

Tovább...

Tudod?

Tudod, mi a szépség?
A természet csodája.
És mi a csoda?
Életed örök álma.

Tovább...

Gyermek maradtam

Gyermek maradtam egy felnőtt világban,
pedig hidd el, én oly sok mindent láttam.
De nem akarok már többé felnőtté válni,
gyermek lelkemmel szeretnék csodálni.

Tovább...

Angyalok

Égen és Földön

Mikor a csillagok gyémánt éji honából
egy kis apró sugárnyaláb csak rád ragyog,
akkor már ne sírj többé, hisz megtaláltad,
mert ő a te féltő, égi őrzőangyalod.

Tovább...

Anyám

Nézem anyám megőszült haját,
melyben benne az egész nagyvilág.
Benne nyolcvan év fájdalma és bölcsessége,
az elveszett idő minden megfakult  reménye.

Tovább...

Állj meg, idő!

Állj meg, idő, csak egy rövid percre,
veled egyezkedni hogyan is lehetne.
Hisz megéltem immár jó pár zajos évet,
de közelg már valahol az út végén a végzet.

Tovább...

Beteg a világ

Haldokló város

Csak egy kósza gondolat,
mi az aszfalton ottmaradt,
és az esti szürkületben
bambán nyúlnak az égbe
a megkopott tűzfalak,
melyeken a megvadult idő
hagyott szürke foltokat.

Tovább...

Locsolóvers, 2020

Meglocsolnám a világot
hittel és reménnyel,
lemosnám sebeit
szemekből folyt könnyel.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom