Takács László

Takács László

Született: 1956. április 2.

Népszerűség: 994 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hogyha

Dal a szerelemről

Hogyha méh lehetnék, szirmaidra szállnék,
csodás mézkelyhedből új erőt merítnék.
Szirmaid harmatját mohón mind meginnám,
mézédes illatod mind magamba szívnám.

Tovább...

A látomás

Csend honolt az idő lábnyomán,
szürke füst szállt fel az égbe.
Vadhús illatát vitte tovább,
és kódolt mindent emlékeikbe.

Tovább...

Ha egyszer

Ha egyszer majd megöregszel,
s álomra hajtod megőszült fejed,
lesz-e, ki homlokodra csókot ad,
s füledbe súgja, hogy szeret?

Tovább...

Amikor meghaltam

Halotti ének

Amikor meghaltam,
még a fák is sírtak.
A megszelídült szelek
síromra borultak.

Tovább...

9377

Istent keresve

Kerestem Istent itt a földön és fent az égben,
forró nyárban, nagy fák hűvösében,
ősszel, mikor a lombok mind lehulltak,
télen hóban, hol életek aludtak,
tavasszal nyíló virágkehelyben,
de nem volt sehol sem az Isten.

Tovább...

Hajnal

Ébred a hajnal
százszínű hanggal,
súg a fülembe
éji zenét.

Tovább...

Tűz vagyok

Nem lángolok, már csak csendben égek,
lecsendesült bennem ez a cudar élet.
De a parázs még izzik valahol belül,
míg hamvába hullva majd ki nem hűl.

Tovább...

Lélekotthonom

Vadvirág mezején építem házamat.
Szomorú fűzfából készítem ágyamat...

Tovább...

Karodban

Ajkadon, mint nyíló rózsa illata,
szól a vágy mélabús hívó szava.
Ölelő karodban hogyha elveszek,
szemfedelem legyen simogató kezed.

Tovább...

Lelkek vándora

Álmaim mesés, csodás honában
pufók kis felhők kergetőznek.
Szélkutyák falka égi otthonában
egymásban puhán mind elmerülnek.

Tovább...

Mi vagyunk

Mi vagyunk az édenkert önző gyermeke,
a felbolydult világ bűnös szerelmese.
Kik eladtunk mindent a vágyott szerelemért,
és pokolra szálltunk az elveszett angyalért.   

Tovább...

Gondolatok egy sör mellett

A sör már langymeleg,
amint megül rajt a tékozló jelen,
és fejemből kinézve
hunyorgok az égre,
s önnön magam merülök el
a bamba szürkeségbe.

Tovább...

Vízió

Iszom a kék ózon szennyízű levét,
miközben térdem veri a rothadó szemét.
Bolyongva kúsznak csókmázas angyalok...

Tovább...

Kis falum

Lankás dombok zöldellő ölén,
házfalak ormán játszik a fény.
Harang kondul, ébred a csend,
kis falum most újból üzent.

Tovább...

A nyolcadik csoda

Egy csendes nyári délután
itt ülök gondolataim közt tűnődve,
egy nagy fa törzsének dőlve,
és révedek végtelen messzeségbe,
míg simogatnak lágy déli szelek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom