Takács Tamara

Takács Tamara

Született: 1976. január 18.

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Halkulóban

Semmi sem mozdul, rezdül,
lélekhúrja sem pendül,
csend honol és nyugalom,
festői, szép fogalom.

Tovább...

Öreg halász

Csónak ring a hullámokon
dallamot játszva fodrokon
régi képet előcsalván
öreg halász elcsitulván.

Tovább...

Közös út

Lehetsz gazdag vagy épp szegény,
hivalkodó, nagyon szerény,
elmédben kiemelkedő
vagy oktondi szemlélődő.

Tovább...

710

Álmomban...

Fejem fáradtan párnámra hajtom,
gondom, bajom kicsit hátrahagyom.
Szemhéjam lassacskán elnehezült,
éjjeli, mély álomba szenderült.

Tovább...

Advent időszaka

Csillogó hópelyhek borítják a komor tájat,
lelkünkben készülődünk, de az ünnep még várat.
Mélyebbre kerülve magunkban elcsendesülünk,
Karácsony tájékán lelkünkben békét keresünk.

Tovább...

Hosszú úton...

Hosszú úton lassan bandukolok...
néha mégis félve megtorpanok...
egy rövidke percre meg-megállok...
visszanézek, lelkembe kiáltok.

Tovább...

Lelkünkbe zárva

Elérkezett az emlékezés ünnepe,
felvillan halványan Szeretteink képe.
Mécsesek ezer fénye a temetőben,
virágok pompáznak tündökölve körben.

Tovább...

Csend a házban

Nehezen kattan a jó öreg zár,
csak az ajtó nyikorgása, mi vár.
Csend van titkot rejtőn, mélységesen,
szobái elhagyatva, üresen.

Tovább...

Szeretetláng

Mint egy örök dallam, körülfon, átölel,
megérint, simogat lágy érintéssel.
Szép álmokat, mit sző nappal és éjjel,
szíved aranyozza kedves emlékekkel.

Tovább...

Csillagösvényen

Sötét égboltra a tekinteted réved,
millió pici fény kószál, eléd téved.
Gondolataid közt hevesen kergeted,
keresed, melyik ragyog egyedül neked!

Tovább...

A boldogság álomképe

Gondolatok szállnak messze végtelenhez,
lélekből írt sorok a megtört szívekhez.
Sokszor úgy érzed, értéktelennek tűnnek,
senki sem figyel rád, és a fájdalmak meg nem szűnnek.

Tovább...

Rab madár

Kalitkába bezárt, bús kismadár,
szegényke csak szabadulásra vár!
Szomorúan dalol szép éneke,
még szívének sincsen menedéke!

Tovább...

Add nekem a lelked!

Könnyek, mint gyémántkövek hullanak a földre,
fájdalomból született, a szívet betöltve.
Add nekem a lelked, a lelked add most nekem,
minden egyes rezdülését csokorba szedem!

Tovább...

Homokóra

Az időnk véges, peregnek a homokszemek,
gyűlnek éveink, mint a hosszú láncszemek.
Hirtelen fel sem tudjuk fogni a tényeket tán,
csak árulkodó ráncaink szaporodnak csupán.

Tovább...

1324

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom