Takács Viktor
Egy múltbéli fény
Egy csodás regény
Az égben ragyogó ösvény
Egy az életre hívó fekete törvény
Mikor hallod a csend halk szavát
megérted, mi eldönti a múlt sorsát
háborúk emlékeit a tűz űzte ki innen
művészetet a víz mossa el innen
egy viszályokkal teli életből a kietlenbe
itt sajnos az idő akár a tenger...
Keresed a helyed, mely elrejt majd téged,
Csak tudnád, vajon hol leled meg végleg.
Hatalmas térben nyugvó lelkem
Tiltott cselekvések börtönében
Ott vár egy lény, vár egy reményt
Hogy kivilágosodjon e tér.
érzelmek hatalma, e helyes testben
feltüzel s lerántja lelked a mélybe
rabul ejti, kínozza, s feltöri szíved
mert menekülni nem vagy képes