Takácsné Tóth Krisztina
Adj békét, Istenünk
Éli világát a gonosz,
érző szíveket bombázva ostromoz.
Mocskos lábbal tiporja, amit, s akit lehet,
nem baj, hogy éppen valakit elszenvedett.
Apám után anyám is elment
Apám után anyám ment el...
Harmattakarót vontak magukra a mezők,
nem ilyennek láttam őket azelőtt,
nézem őket, elsuhanunk mellettük,
az ég még álmosan kéklik felettük.
Anyák napjára
Drága jó anyánk
Hangos sírással jöttünk e világra,
sírtunk, mert tüdőnket átszelte a lég.
S mert köldökünk zsinórját
hideg fém vágta szét.
Versek birodalma
Van, aki szerelmes hős dalnokként a lelkét kitárja,
s lángoló szívét kedvesének viszont remélve tálcán felkínálja.
Van, aki lágy pihe tollal írja a rímeket,
s megfog ezzel ezernyi hasonló lelkeket.
Képzelet
Szabadon szárnyaló sasmadárként
kitárt szárnyaim messze földekre visznek.
Szél süvít fülembe, mintha démonok s fantomok orgonán
játszanák e dallamot,
kísértetiesen félelmetes, mégis megfogott.
Távoli szívek karácsonya
Távoli szívek öleljetek,
hadd érezzem finom melegetek.
Intés
Ki most könnyen vagy, mert erős lelked vezérel,
tudd meg, nem mindig lészen így,
egy fájdalmas perc vagy óra megtanít
emlékezőn szavaimra, lesz, hogy megszégyenít.
Apám mesélte...
1951 tele
a tábor foglyokkal tele.
34 fokos hideg
ronccsá széttépett béke és ideg.
ne menj
Síró lélekkel nézlek, megtörve, hova lettél?
Utolsó könnycsepp vagy, mit letöröl kezem.
Nézz rám még, kérlek, szemed keresi szemem.
Kimegyünk az erdőbe...
várod?
zirr-zörr avarban botorkál a
lábod.
Érzelmek feszülten tornyosulnak bennem,
jóra s rosszra egyaránt gondolok.
Egyik gyógyítja, másik sebezte lelkem,
az utam mellett, merre eddig mentem
Ringass el kérlek, lágy, tavaszi szellő,
vigyél lepkekönnyedséggel messze,
tegyél le végtelen tengerek partjára,
gyönyörködve a hullámok folyton változó fodrára.
Most figyelj rám, míg itt vagyok
még nyitva vannak lelkemen ajtók és ablakok.
Most kell, hogy szeress mert majd elmegyek
ahonnan visszajönni nem lehet.
Emlékszem kicsiny lánykoromra,
piros cserepes, fehér szelíd tanyára.
Előtte hosszú gémeskút állt,
udvarán bozontos puli kóricált.
Picinyke csengő csilingelése csendül fel valahol
ünnepre öltözni készülő szíveket hangol
melegségre vágyó lelkek,
eljött az idő örüljetek.