Takácsné Tóth Krisztina

Takácsné Tóth Krisztina

Népszerűség: 80 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A múlt karácsonya

A csend hallgat és én benne vagyok,
másutt gyertyafényes otthonok.
A meleg dalol és zenél,
s a szeretet simogatva mesél.

Tovább...

Hangtalan kiáltó fájdalom

Itt vagyok a semmi közepén
könnyű vagyok, kit elsodor a szél
mint egy síró húr egy könnyes gitáron...

Tovább...

1025

Csend szonáta

Alszik a világ
sötét leple alatt
szunnyad a holnap
milliónyi lélek fáradtan piheg
nem tudja a mát a jövő mivel lepi meg.

Tovább...

Mikulás jötte

Itt van, megjött mihozzánk is,
messzi földről érkezett.

Tovább...

Hóesés

Mintha egy kéz,
ezernyi csipkét tépne szét.
Úgy hull a sok hópihe egyre,
fehéren, tisztán egymáson megpihenve.

Tovább...

69

Álomvilágom

Felriadtam, keserű álom volt mi
felriasztott,
zakatolt a szívem mi velem virrasztott.
Ezután már nem jött szememre
álom
reméltem közös álmunkat még újra
megtalálom.

Tovább...

413

Ősz

Permetező köd szitál,
szomorú hajnalok hajnalán.
Könnyeznek füvek, fák s virágok
elmúlt a nyár emlékére jól vigyázok.

Tovább...

217

Könnyűnek lenni

Ezernyi apró hegedűs éppen,
zenél lágyan hajlongó, virágzó füvek tövében.

Tovább...

Életünk

Az ember folyton-folyva küzd
de mindig csak hiába,
hiszen úgy is halál lesz az ára.
Úgy hisszük születünk szép világra,
később rájövünk mi is ennek az árnya.

Tovább...

Önfeledt gyermekkorom

Zöld fű fölött kék ég fogad
porfelhő száll lóláb alatt
tág rónaság a messzeség
szabadságnak vágya ég
puha pázsiton felhőt figyelsz
napsugárban megpihensz
úgy érzed most minden tiéd
édes szénaillat száll feléd...

Tovább...

Téli rímek

Suttog az avar lábam alatt,
jön a tél, jön a tél,
csípős hideg szele már az
arcomhoz ér, arcomhoz ér.

Tovább...

Karácsony

Milliók szívébe adj reményt, és békét
boldogságos napnak, gyertyafényes ékét
csillagot a csúcsra, fel-fel a magasra
karácsonyfák tetejére, s ezer fenyőágra

Tovább...

Indián

Vad vizeken át zord sziklákra nézve
hatalmas, heves folyó zúgja ritmusát indián doboknak,
és sistergő, pattogó hatalmas tábortüzek lángjai
újra felgyúlnak, s fellobognak.

Tovább...

Novemberi falevél

Tavasz volt amikor rügyeztél
meleg napsugárral leveleztél
éltető zápor permetezett rád
veled lombosodott hűst adó magas fád
hallottál gyermek kacajt
s vidám madárdalt...

Tovább...

Bársony léptű éjszaka

Látom a lenyugvó napnak
sugarát
utoljára még int egyet felém
izzik még picit
narancsszín fellegén.

Tovább...

111

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom