Takácsné Tóth Krisztina
Esti idill négy sorban
Lombok közt megbúvó hold sugara,
sejtelmes, harmatos séta utamon.
Álmos négysoros
Eső koppan ablakom üvegén,
odakünn szomorún fákat hajlítgat a szél.
Eső
Kipp-kopp, kopog az eső az ablakon,
itt vagyok, köszön az őszünk, és én csak hallgatom.
Október 23-ra (Bánk Bánhoz Hazám hazám dalához...)
Mai Tiborc panasz szava
Szívvel hallgasd, ne csak füllel jó magyar,
oly orvos kell e hazának, ki a magyarnak jót akar.
Itt vagyok a semmi közepén
könnyű vagyok, kit elsodor a szél
mint egy síró húr egy könnyes gitáron...
Intés
Ki most könnyen vagy, mert erős lelked vezérel,
tudd meg, nem mindig lészen így,
egy fájdalmas perc vagy óra megtanít
emlékezőn szavaimra, lesz, hogy megszégyenít.
A tél szava
Didereg a föld,
és
didereg a lélek.
Didereg a kék s a zöld,
és
didereg az élet.
Lelkem gyöngyei
Gyémántfényű hó,
szívembe zárlak.
Csodája vagy te
a téli világnak.
Távoli szívek karácsonya
Távoli szívek öleljetek,
hadd érezzem finom melegetek.
Esteledik
Sárga holdkaréj
naptüze végett.
Némán figyelem,
megigéz ez a nézet.
Örömöm tánca
Fű szőnyegén lépdel a tavasz,
hangtalan lépte nyomán életet lehel,
válaszul madárdal és virágillat felel.
Búcsú a nyártól
Kedves nyaram, hova illansz, hova tűnsz, hova mész?
Harmatkönnyed fűre hullva megigéz, örömöket felidéz.
Emlék a Megváltó születésére
Valami különös hangulat,
valami édes álom.
Körüllengi napjaim,
mire nagyon vágyom.