Tamás Andrea

Született: 1978. május 1.

Népszerűség: 73 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Angyalfa

Messze, hol a föld az éggel összeér,
égből növő óriásfa földet ér,
mennyből földbe gyökerezik jósága,
így kerül a sok csoda a világba.

Tovább...

Hogyan?

Elhasznált szavak, lejárt cipősarkok
felújíthatók, de nem tudom, ha kell...

Tovább...

Miért?

nevetséges vagyok
mégis mindig megteszem...
valahogy nem tudom abbahagyni
pedig tudom
csak fércelem a rímeket
valami belső késztetés
indít el újra és újra
erre a különös útra...

Tovább...

Hol lakik a karácsony?

Hol lakik a karácsony,
a frissen sült kalácson?
Talán Betlehemből való,
vagy csak téli napforduló?

Tovább...

Ha elmúlik karácsony

Ha elmúlik karácsony...
mindennapokra vetkőzik az ünnep,
csonkig égett gyertyák szemétbe kerülnek,
letöröljük arcunkról a magunkra festett
ünnep örömét,
megpróbáljuk elviselni a hétköznapok
közönyét,
felsúroljuk az ünnep nyomait...

Tovább...

Feltöltődés

Feltöltöm magamba a csendet,
hogy bírjam a zajos hétköznapot,
rendületlenül keresem a rendet,
a mában egy jobb holnapot.

Tovább...

Csak

őszül a hajam, szemem alatt szarkaláb,
nem jó már rám az a bizonyos ruha,
nem vagyok már csinos, bár szívesen hallanám,
hogy azt mondják, jól áll az új frizura...

Tovább...

A Mikulás ajándékai

Ősz elküldte levelét a télnek,
Mikulás apó elkapta röptében,
falevelek között gyermeki vágyak,
becsomagolt hát piros puttonyába.

Tovább...

Talán

Azt mondtad, a sötétségben is lehet látni,
nézd, kialudtak a villanyok...

Tovább...

Lehet

hozzászoktam már a monoton dallamokhoz,
mindig csak ez az ugyanott, ugyanígy...

Tovább...

Pöttömke óriás vágya

Aranyló erdőben sétáló napsugár
őszi erdő ösvényén kísér ma délután,
sajnos még nem láthatom a fák koronáit,
mert még kicsi vagyok, most tanulok járni.

Tovább...

Ébred a Hold

Felkel a holnap, villanyt olt a Nap,
bearanyozza fénye a reggelt,
a perc versenyt fut a teendőkkel,
mozgósítja az ébredő embert.

Tovább...

Karantén

Mikor elkezdődött, láttam az Apokalipszist
nyugati kultúránk romjain, sírt a lelkem
az utolsó élet jelei után epekedve,
minden égett... majd minden megfagyott,
műemlékek dőltek össze,
betörtek az ablakok,
cseppfertőzéssel közlekedett a kaszás,
rövidzárlat által semmisült meg az online világ...

Tovább...

Ha elfogy a pillanat...

Van az úgy, hogy elfogy a pillanat,
melybe teljesen beleélted magad,
nagyokat haraptál a húsából...

Tovább...

Pundurkacsokor

Szófüggöny megárad,
rejti a csendet,
vízesésként
duruzsol.

Tovább...

2927

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom