Tamás Andrea
Hová cammogsz, hangyácska?
- Gyűjtögetek kamrámba.
- A boly mélyen mi lehet?
- Családomnak eledel.
Ha én labda volnék,
felhőkig pattannék,
két kis felhő között
ki-kikukucskálnék.
Ne kérdezz semmit,
hagyd, hogy a csend beszéljen,
a "miérteket" most ne keresd,
ez egy olyan nap, mikor csak...
Zöld fű közt a sárga
virít a határban,
szellő nesze mellett
hangol a tücsök
az előadásra.
Nyári zápor földet áztat,
beissza, beissza,
esővízben fürdik a táj,
de tiszta, de tiszta.
Domb mögé bújt a Napocska,
olyan, mintha labda volna,
dombról gurul völgybe le,
eltűnik a semmibe.
Ez a nap ma rólatok szól,
érezzétek magatok jól!
Mindenki kedvetek lesi,
jöhetne már a meglepi?
Óvodánknak ablakából
átlátok az iskolához,
ha átlátok, át is nézek,
az udvara közepébe.
ott dobban benned
mélyen a szívedben él
a legszebb érzés
Olvad a jég a tavon,
felpörögnek a napok,
kifagy a megfagyott csobogás...
Madár voltál,
messze szálltál,
fellegekben
vitorláztál.