Tamás Andrea
Érzed a dalt, én meg a verset,
hallod a zajt, én meg a csendet,
látod a Napot, én meg a Holdat,
éled a Jelent, én meg a Múltat.
Vagyok, aki vagyok,
egy senki a homályban,
senki a szürkeségben,
az élet vad-tüzes viharában.
Hűvös, hegyi patakocska,
légy a barátom!
Hűtsd le izzadt testemet
fülledt, forró nyáron.
Gyermeknapra verset írni,
színeset és szépet,
olyat, mint egy ének?
Kedvem lenne éppen!
Hajnali napsugár,
ébressz fel engem,
melegítsd át megfáradt,
szépre vágyó lelkem.