Tamás Andrea
Hol lakik a zoknimanó,
zoknikban bujkál a faló?
Zoknit eszik reggel, este,
ettől jó neki a kedve?
A télen még nem hullott a hó,
biztosan nem voltunk jók,
de akkor miért járt nálunk a Mikulás,
talán nem lát jól, hiszen öreg nótás,
angyal is járt nálunk,
feldíszítettük a házunk...
Farsangi bálba elmentél,
szán szárnyán hóban repkedtél,
repkedtél hóban szán szárnyán,
hóember jelmezt varrattál.
Hó nélkül is tél a tél,
a fákon nincs falevél,
gólya, fecske messze jár,
mindenütt csak sár és sár.
Ha belenézek a tükörbe,
látom, orrom kicsit görbe,
visszanézek önmagamra,
látszat s való összeérnek.
fényfüggöny
fényháló
fényfüzér
fényjáték
fényparádé ingyen
Locsi-fecsi, locsi-fecsi,
be nem áll a szája neki,
folyton csacsog, mint a fecske,
látszik, jó a gyerek kedve.
Néztem az égen a felhőket,
s fogalmam sem volt, miből fejlődnek,
honnan kerülnek a kék égre fel,
s a fekete felhő miért rossz jel?
Nézem a teret a szoba sarkában,
ott lóg a falon az adventi naptáram,
huszonnégy napra benne feladat,
amint teljesítem őket, úgy apad.
Én így is szeretlek...
Kedves Mikulás, mit mondhatnék rólad?
Annyi vers és ének csakis neked szól ma.
Mit mesél az adventi gyertyák lángja?
Mit mesél a gyertya lángja?
Hitet ébreszt a világban!
Hinni tanít a megváltásban,
az adventi várakozásban.
Nézem a tavat, ahogy tükrözi a tájat,
a fenti valóság benne csak látszat,
látszat és való közt halad egy csónak,
halászni indult el, akár a kócsag.
Anyám hetvenöt volt,
apám nyolcvanhárom,
mikor nyugovóra tért,
s nekem fájdalmas volt
a negyvenharmadik
s a negyvenedik év.