Tán Ferenc Gergő
Szerelmes csillagok,
Látjátok, itt vagyok.
Alattatok állok,
Dühös szavakat kiáltok!
(Te) Érted? Néked-Téged
Minek nevezzelek? (Téged)
Szólítottalak már neveden (Téged)
De sokan hívnak így (Téged)
De hát akkor ki vagy (Te)
Valami egyedit akartam (Neked)
Erősen gondolkodtam (Rajtad)
Becenevekkel illettelek (Téged)
Egyik sem volt igazi (Néked)...
Félhomályban meg-megállva
Megremeg a kezem-lábam.
Körbenézek, eltévedtem,
Keresem utamat mindhiába.
64 mező, 32 fehér s fekete,
Óriási csatának kezdete.
Megannyi bábu felsorakozva,
Egyik a másikat támogatva.
Testemen selymes paplan,
Megvéd hidegben s fagyban.
Mégis reszketek és fázok,
Párom uTán kiabálok...!
Tűrök, rohanok, szaladok utánad,
Akármit csináltam, Te utáltad...
Kedvedre tenni nem lehetett!
Ez kemény vitákhoz vezetett...
Találsz egy olyan
Lényt,
Akit jónak találsz
Még,
AzTán eltelik pár
Hét,
Kiderül, mennyire
Szép!
Ölelkezve a Szerelem tengerénél
Egy utópikus látomás egy disztópikus világban
Amerre a szem ellát, végtelen tenger,
Párosan boldog igazán az ember!...
Zöld erdőben jártam,
Sok-sok embert láttam.
Utcán, téren senki,
Közérzetem lenti...
Akadály előttem
Síkság mögöttem
Haladni kötelesség
Hermész nélküliség
Magasság egekig
Többszáz méterig
Ugrik, mászik, lép
Nemes cél ami szép...
A szegények meghalnak,
A gazdagok nem élnek,
Örökké élhetünk,
Ha nem csinálunk őrültséget!
Egyszer az életedben eljön az a pont,
Amikor eljön az a bizonyos pont,
Hogy eljött a szóban forgó pont,
És pont akkor fog ez a pont eljönni,
Amikor pont nem számítasz erre a pontra.