Tán Ferenc Gergő
Te, te és te
Érted élek, remegve
Ő, ő és ő
Számomra igaz megmentő
Mi, mi és mi
Soha nem akarlak megbántani...
Illatos virágot a Nőknek!
Ambróziát Teremtőnek!
Rózsaszálat a szívnek,
Tulipántot, amit csípnek!
Létezik egy Nő,
Ki fontos nekem mindenért.
Létezik egy Hölgy,
Kit nem adnék senkiért!
Olyan szívesen lennék sín...
Engem sosem érne égető kín.
Futnék az egész világon át,
Látnám országok fővárosát!
Van nálad okosabb,
Van nálad szebb,
De nekem Te vagy
A legtökéletesebb!
Bemehetek Veled,
Foghatom a kezed.
Mindig ott lehetek,
De csak, ha szereted.
Ha az emberi test előtt
Hatalmas fal magasodik,
Többféleképpen iramodik.
Átugorhatja az akadályt.
De ha túl magas, egyszerűen
Megáll a gyenge tudomány...
Ez itt a kérdés
Azt mondod, barátom vagy.
De sosem örülsz velem.
Állandóan idegesít a nevem.
Itt a farsang, maszkot fel!
Bocs, de kettő már nem fair...
Szívemnek oly kedves Lány
Integet felém, s kitartóan vár.
Látjuk egymást, üdvözlöm is,
Kezem magasban, szívem monoklis...
Helló, Cica, van gazdád?
Földre hullott angyal, szárnyad száz!
Jó a hajad, kell kóla?
Van nálam egy nyalóka...
...Mondd, ezek nélkül hogyan éljek?
Kimondom s le is írom,
Fejtegetem titkos sorsom...
Elvárások... elvárások, ameddig a szem ellát
Mindenkiben látok esélyt,
Egyedül magamban nem...
Magamban látom a veszélyt,
Másokban virít a lehetőség!
Elmegyek innen, nem megyek tovább,
Szétvet a lábam, szétvet az imám.