Tán Ferenc Gergő
Akartalak, de meg nem kaptalak...
Békén téged én sosem hagytalak.
Hosszú ideig tetszelegtél előttem,
Szemembe mondtad, mindig bejöttem.
Vak voltam az elején,
Már homályosan látok,
Sötétség lehúzó ereje
Végleteket rám nyom.
Visszaszámlálás
Huszonhárom óra ötvenkilenc perc ötven másodperc
Tíz
Kilenc
Nyolc
Hét
Hat...
Utállak
Nem tudom mióta...
Egyszer csak átfordult
Nincs határvonal
Egy hajszálnyi sem...
@
Az
Ünnep
Közeledik
Gyorsan itt van
Hamar megelevenedik
Betlehemet énekel a hittan
Hó...
Hó fedi a messzi tájat,
Jégcsap díszít minden házat.
Dideregnek az utca lakói,
Esti ködfátyol mélyen angyali.
Ingatag talaj
Minden vagyok a semmi ölén,
Valóságnak homályos köbén.
Rezeg a léc, mert rajta állok,
Megfontolva, remegve járok.
Minden lépésben benne a kudarc,
Mégsem állhatok, az élet egy harc!
Szétvet az ideg
Testem oly rideg
Gerendát tör rajtam
Hátamon jót csattan.
Hétfőn halkan, haragosan hívott fel.
Kedden kellemesen kedveskedett.
Jobb később, mint soha,
Anya helyett néha mostoha.
Jó munkához idő kell,
Új élethez is 9 hónap kell.
Titkos jel, melyet csak mi ismerünk,
Ketten tudjuk, mit jelent és nevetünk.
Csak bámulnak utánunk az emberek,
Hogyan lehetséges ilyen szintű szeretet?!
Tükörbe félve nézel,
Ökölbe szorított kézzel.
Folyton az megy a fejedben,
Hagyd abba, azonnal fejezd be!
Mit gondolsz most rólam?
Érdekel, hisz nemrég voltam...
Hiányzol, vajon mi lehet veled?
Egymással voltunk egy egész telet!
Te is gondolsz néha vajon rám?
Vagy emlékemet elfújta egy hurrikán?