Tán Ferenc Gergő
Itt a farsang, maszkot fel!
Bocs, de kettő már nem fair...
Szívemnek oly kedves Lány
Integet felém, s kitartóan vár.
Látjuk egymást, üdvözlöm is,
Kezem magasban, szívem monoklis...
Helló, Cica, van gazdád?
Földre hullott angyal, szárnyad száz!
Jó a hajad, kell kóla?
Van nálam egy nyalóka...
...Mondd, ezek nélkül hogyan éljek?
Kimondom s le is írom,
Fejtegetem titkos sorsom...
Elvárások... elvárások, ameddig a szem ellát
Mindenkiben látok esélyt,
Egyedül magamban nem...
Magamban látom a veszélyt,
Másokban virít a lehetőség!
Elmegyek innen, nem megyek tovább,
Szétvet a lábam, szétvet az imám.
November egy.
Ilyen nincs még egy.
Este mentünk, sötétben,
Nedves szemet nem láttak könnyen.
Nézek, de nem látok.
Fényben a sötétség, átkok.
Támad a szél, iramlik az árok,
Tapogatózva, félve járok...
Tölts ki pohárba,
Öblösbe, ahogyan szereted.
Nézd, hogy futok!
Az üveg falán egyre le,
Elérem az alját, majd
Kicsit visszafröcskölök,
Majd hintázom egyik parttól
A másikig, végül megnyugszom...
Februárban hosszan elaludtam,
Testben, lélekben bebábozódtam.
Lehetőségem nyílt gondolkodni,
Sötét volt, és bús magánnyal teli...
Elmúltunk, mint a szivárvány,
Kiderült, nyomvonalunk vakvágány.
Mentünk mindketten, de más úton,
Te az egyiken, én meg a másikon...