Tán Ferenc Gergő
Alig ismerlek még Téged,
Találkozásodért igen égek!
Tovább birkózom magamban,
Ez az angyali lélek hibátlan!
Az idei év már kecsegtet,
Saját magad hordod kereszted!
Nem lesz már annyi siratóének,
Véget vetünk veszedelmes betegségnek!
Mennék én, de nem tudok...
Teljes szívből akarok!
Keretes börtön rabja,
Pereg életem lapja...
Rekkenő hőségben
Növekszik dicsőségem.
Ahogy a fagylalt olvad a számban,
Úgy olvad szívem minden dobbanásra!
Ez az év már jobb lesz, lehet...
Emberek nyújthatnak segítő kezet!
Beáramlik betegségbe a politika,
Pedig a birkózásban sincs erotika...
Százötvenedikre
Ez a vers is igen hamar elérkezett,
Százötvenedik is megszületett!
Nem. Nincs még vége korántsem,
Jönnek még versek, azt hiszem!
Sokáig háttérben szaladt,
Egy-két jó pillanatunk akadt!
Majd egyik napról a másikra
Nem maradt okunk a pánikra!
Ez az év más lesz, mint a többi?
Ez az év más lesz, mint a többi!
Utcán egymást meg fogjuk ismerni.
Nem kell majd maszk a szép arcra,
Bár sokak ezzel sem mennek sokra...
Tokajról szépet mondhatok.
Ezer mondatot onthatok.
Három pillért énekelek,
Folyók, szőlők és a hegyek!
Eddig még nem léteztem.
Soha senkit meg nem kérdeztem
Arról, hogy hogyan kell élni,
Mikor kell pontosan felsírni?
Óvodában egy-két gyerek,
Peti arca piros, kerek.
Lajcsi húzza Eszti haját,
El is látja minden baját!
Óvodában első napja,
Apa, anya ezt akarja...
Eddig szüleimmel voltam,
Bűneimért most meglakoltam?
Újra Rád nézek s látom,
Hervadásnak indult világom...
Bús, babonázó bókokkal,
Szívemet befontad pókokkal!
Te, te és te
Érted élek, remegve
Ő, ő és ő
Számomra igaz megmentő
Mi, mi és mi
Soha nem akarlak megbántani...
Illatos virágot a Nőknek!
Ambróziát Teremtőnek!
Rózsaszálat a szívnek,
Tulipántot, amit csípnek!