Tappancs
Szükségem van Rád, tán el sem hiszed,
Te adsz meg mindent, szorítom a kezed.
Azt akarom, élj velem,
Maradj örökké a Kedvesem!
A fájdalmak tengerén hajózok néha,
Csapkodja hajómat a víz, a mostoha.
Recseg, ropog minden része,
Féltem, hogy elsüllyedek a mélybe.
Biztonságot adok, hidd el nekem,
Mindig Veled leszek, Kedvesem.
Veled az örömben, veled a könnyekben,
Veled mindig az egész életben.
Szavak vannak benned, jól tudom,
Szavak, melyek mögött bújik a tartalom.
Szavak, melyek érzéseket hordoznak,
Szavak, melyek kimondva biztonságot adnak.
Már egyre nehezebb Nélküled,
Annyira akarom az életet Veled.
Rohan a világ, állok a szélén,
Aranyló csillagok fényén.
De hiába fénylenek a csillagok,
Jó életet csak egy hoz, mely ragyog.
Köszönöm, hogy kimondhatom: szeretlek,
Végre nem plátóiak az érzelmek.
Őszinte szeretet, mely mindennél nagyobb,
Igaz szerelem, mely az életre hívott.
Szívembe írtad a neved,
Egy életre Tiéddé tetted,
Remélve tekintek a jövőre,
Előre, hosszú évekre,
Tenálad minden, mi boldogság ezre,
Létedben megtestesül álmai szereleme,
Ezért vagyok hálás szívem Kedvese,
Kitartok Melletted életem értéke.
Gyere haza, várok Rád,
Gyere haza, szívem imád.
Gyere haza, könnyek közt a kérés,
Gyere haza, vár ránk hosszú együttélés.
Tudom, nem kéred tőlem, de feladom az életem,
Tudom, soha nem mondanád, de én megteszem Kedvesem.
Tudom, nem lesznek könnyűek az első lépések,
Tudom, hogy együtt nincsenek nehézségek.
Köszönöm Kedvesem az életed,
Köszönöm, hogy adsz belőle nekem,
Köszönöm a szeretetet, melyet nekem adsz,
Köszönöm a féltésed, mellyel ápolgatsz.
Csütörtök este van, egyedül vagyok,
S ebben az egyedüllétben Hozzád szólok.
Hozzád, kit szívem szeret,
Hozzád, ki nélkül élni nem lehet.