Tasi Dávid István

Született: 2000. augusztus 20.

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szavatlan költő

Boruljon ki a tinta,
Törjön ketté a penna...

Tovább...

Ködös tájon

Az útra ismét sötétség száll,
Nézem, miként az éggel eggyé vál,
Utam nem, de lábam látom,
Ha bizonytalan is, tartom irányom.

Tovább...

Éjszakai vadvilág

Halkan szálló szellő mozdítja a fákat táncra,
Mozdulataikat békák hangja komponálja,
A Hold ezüst fénye által született árnyékaikban
Állatok találnak nyugalmat mély álmaikban.

Tovább...

Alkonyati gondolat

Merengek a dombtetőn,
Nézem az aranykoronát,
A ragyogó égi fedőn
Sarki sötétnek adja terét át.

Tovább...

Jogot kérek

Jogot kérek csendben maradni,
Ha útra kelek, azon némán haladni,
De ezen engedély nem nekem kell,
Mert ha tiltjátok, a világot égetem fel.

Tovább...

A vándor

Sötét utca, sötét kapucnis alak,
Körbeveszik őt a Démoni hadak,
Hogy mi volt az ő neve?

Tovább...

Démonaimnak

A rózsából csak a tövist látom,
Ellenségnek gondolom barátom,
Hát mögül nem jön más, csak ártalom,
Ezt így érzem, de miért, azt nem tudom.

Tovább...

Fura érzés

Fura érzés ez... hogy mi?

Fura érzés az, hogy ugyan a nap felkel,
De fényt szemem nem lel,
Fura érzés rettegni a jótól,
Miközben eleged van a rosszból.

Tovább...

A vándor és a hold

Sötét verem alján ül a vándor,
Köpenye a magány, tarisznyája tele gonddal,
Járt már odalent, Isten tudja, hányszor,
Így lettek ők jó barátok a holddal.

Tovább...

A vándor és a halász

Poros ösvény mentén örök vándor,
Mellette tomboló viharok szele,
Mögötte az egész világ lángol,
Előtte élete leghidegebb tele.

Tovább...

Xxxxii

Én biztosan nem leszek egy szellő, mely a kalászt csak lengeté,
Vagy homályos láng, melynek fénye csupán a lámpáé,
Orkán leszek, mi kicsavarja a fát, a sziklát zúzza ketté,
Tűz leszek, egy hírnök, e világnak pusztulásáé.

Tovább...

XXXI

Élet

Egyszer fent, egyszer lent,
Már unom ezt az egészet,
Egy ideig még elment,
De kezd elnyelni az enyészet.

Tovább...

Szürke farkas

Keresztapámnak, Johinak.

Ahogy az élet hideg szárnyait köré fonja,
A vad, holdnak célzott vágyakozó üvöltését,
Sebzett állat némasága s nyugalma felváltja,
Ő már elfogadta élete végének tényét.

Tovább...

Kismadár

Aludj csak, kismadár,
A valóság az egy tomboló vihar,
Álmodban nyugalom vár,
S addig az éberség sem mar.

Tovább...

Sötét erdő

Sötét erdő, szapora léptek,
Igen, kiengedték a rémet...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom