Tekse József

Népszerűség: 47 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hajléktalan

Ott, ahol most is gyúlnak a fények,
égre tekintenek utcai népek,
rongyai közt, ha bújik az éjjel,
lefekszik csendben, elalszik éhen.

Tovább...

Régen kaptam levelet

Milyen régen kaptam már levelet,
rajta fényes bélyeggel,
régen olvastam már,
hogy a címzett én vagyok,
a feladó helyén csak egy rúzsfolt,
jelezve, ki írta tiszta lélekkel,
gondol rám, mert hiányzok nagyon,
s nélkülem már a Nap se úgy ragyog.

Tovább...

Gondolatok

Milyen ceruzám van nekem...

Tovább...

Néha sírok én is

Néha én is sírok, ha bánt valami,
ha rajtam sebeket ejtenek,
de még soha nem látták, nem mutatom,
hogy gyenge vagyok,
nem hagyom a rossz dolgoknak,
mint küszöbön, rajtam keresztüllépjenek,
ne lássák szememben a szomorút,
csak a fényt, mi belülről felragyog.

Tovább...

Anyámnak

Ha anyám szólít,
álmomban megsimogat,
fiáért zokog

Tovább...

Anyámra emlékezem

Ahogy ültem a karosszékben,
bámultam a plafont,
alaktalan foltokat festett
az ablak résein beszűrődő este,
és a magány pókja egyszerűen
köré keretet font,
képet formált érzelemből,
de csak lelke volt, nem volt teste.

Tovább...

Árnyék

Nekem nincs csillagom,
se Napom, se Holdam,
nincs álmom se,
az éj csak úgy múlik sötéten,
nem törődve semmivel,
hogy mi volt ma, mi lesz holnap,
hogy árnyéknak látszom csak
egy szétfoszló képen.

Tovább...

1213

Tavaszköszöntő

Szervusz, tavasz. Már vártam rád.
Hisz oly csúf, hideg volt eddig a világ,
hóba rajzolt szív dobogott ott,
hol tört ágakon az élet megfagyott.

Tovább...

Ha szemedből olvasni tudnék

Csak nézem a szemedet,
szeretnék olvasni benne,
de bezárt kapu, s mögötte
egy láthatatlan világ.

Tovább...

1617

Árva szélmalom

Csak nézem a puszta magányában
a régi malom óriás kerekét,
vad szelek már nem cibálják,
rongyát az idő vasfoga ette,
és a múltat, mint vén-öregember,
görnyedt hátára vette.

Tovább...

1615

A kis róka meséje

Egyszer a rőt szakállú róka,
mikor még kicsi volt, aprócska,
alig nagyobb, mint az öklöm,
ez egy mese, csak úgy közlöm,
elindult a mezőre vadászni,
milyen is a nyúl, meg akarta látni.

Tovább...

Új folyó, mi átölel

Látod, kedves, most megint süt a Nap,
a viharok tépte sebek lassan beforrnak.
Gyógyír rajta bársonyölelésed,
s mi fényt von köré, csengő nevetésed.

Tovább...

A mindeneken túl

Nem ígérem, hogy lehozom a csillagot,
felviszlek oda, közelről látni a szépet.
Megfürdetlek a mindenek fényével,
körbe raklak millió égi tüneménnyel,
mint tükörben, lásd meg arcomat,
ha némán is szól, halld meg hangomat.

Tovább...

Vártam rád

Mikor karjába emelt az est,
mint festő holdkaréjt, csillagot fest
az ég bársonyfekete vásznára.
Reménylámpást gyújt, mint tegnap,
pedig tudom, nem jön ma sem el.

Tovább...

Emlékek

Hová lettek a családi ereklyék?
Nagymamám fodros köténye,
minek mindig süteményillata volt,
apró kezeimmel a zsebében kotorásztam,
cukrot kerestem és mindig találtam.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom