Thomas D. Angelo
Egy szó, s nem több,
Mi két életet tönkretesz,
Vagy összeköt,
Egy szó, mi maga a minden...
Kattog a tekerő, ahogy felhúzom,
Majd az ágyamra felkúszom,
S` a mindent elnyelő sötétségben,
A Zenedobozt hallgatom.
Elsötétül az eddig fényes ég,
Ahogy a nap lassan zuhan lefelé,
Vörös alkonyba borul a táj,
Gyönyörűsége már-már fáj.
...Nem kell félni a tűztől,
Nem éget meg, ha nem nyúlsz bele,
Ha fázol, átmelegít melege,
De ha belenyúlsz, csúnyán megéget,
Nem érdekli a személyed.
Gyönyörű, tiszta éjszakán,
Ülünk hárman a verandán,
Nézzük a fényes csillagokat,
Kergetjük a kusza gondolatokat.
Egy kéz érintette meg szívemet,
Egy kéz, mely sokáig fogta kezemet.
Tartott, mikor járni még nem tudtam,
Támasztott, mikor lábamon először álltam,
S támogatott, mikor az életbe belevágtam.
Mosolyogj, akkor is, ha belül már holt vagy,
Mosolyogj, mutasd azt, hogy jól vagy.
Mosolyogj és vidíts fel másokat,
Mosolyogj úgy, hogy viszonozzák azt!