Tibor Láposi

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

K6

Képzeletbeli vonal választ el minket,
nem akarsz azon átlépni, hidd el,
amit ott találnál nem akarnád,
hiába mondod, hogy érte bármit megadnál.

Tovább...

Lelkedért

Vagyok a szó, mely hozzád kedvesen szólt,
rólad oly végtelen áradozott volt,
de a szó elszáll s lelkem után lohol.

Tovább...

K4

Ha csak egy napunk volna, járnád-e velem az élet táncát,
vagy kerülnél messziről, mint fertőző járványt?
A mennyekben állhatatos közeledésem
zaklatás vagy hajbókoló érdem?

Tovább...

Isteni kérdések egy halandótól

A szemem sarkából épp csak elkaplak,
megpillantani sohasem tudlak,
ha odafordulok, már nem vagy ott,
s a kérdés nyugtot nem hagy, volt,
hogy vajon tényleg ott voltál-e?

Tovább...

Egyszer

Volt egyszer egy élet,
mely téged kért fel
háttérzenésznek.

Tovább...

Mi van a fejedben?

Az emberek oly sokat törődnek
mások gondolataival önnön magukról,
észre sem véve, hogy közben felőrölnek
valami rendkívül fontosat saját magukból.

Tovább...

Elfeledve

Az idő felőrli minden cselekedetem,
mindent, mit valaha érted tettem,
először csak finom porréteg fed be,
később már felismerhetetlen lesz
s évődik elfeledve.

Tovább...

A költő... hazudni képtelen

Boncolgatom a lelkem,
a válaszokat keresem
fel nem tett kérdéseidre,
emígy vezeklem,
mint képtelenség megfelelnem
bármelyikre is.

Tovább...

Nélküled néma a költő

Hajolj közelebb, súgnék valamit,
utolsó kívánságom ez,
utána költői létem megmaradt szavait
a tengerbe szórd, hogy mindig tiszta maradjon,
s úgy töltse be poszthumusz naplóm lapjait,
hogy magába temesse kettőnknek hamvait!

Tovább...

Katalin

Kerestem azt a szót, mivel kegyelmed
a műveim közé tegyem, felélve
talán a végtelenszerű fegyelmet,
amellyel én megéllek, újra kérve

Tovább...

Ez nem az

Ez nem az, aminek hittem,
hogy amire vittem, csak Isten
képes ilyen szinten a világon innen
s túl megművelni emígyen;
ez valami más, éjszakai látomás,
láthatatlan állomás, látott váromány,
elvárt álom tán.

Tovább...

Érintés

Őszi szél ölel most körbe hidegen,
s én, fejet hajtva, előre törekszem;
csontjaimban érzem, miképp öregszem,
miképp lesz lassan emléked idegen.

Tovább...

Leveled voltam

Hozzád tartoztam, élő részedként,
minden egyéb valód eltakart, óvott,
veled léteztem - egykor, mi oly jó volt,
mára egyedül, miként élhetnék?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom