
Tidir Irén
Átadni mindent
ami jó
Szeretetet
hisz az való,
Mindenkiben
látni a szépet...
Rajzolnék néked
Szívet szóból, és
Lenne benne
Béke jóból
Tengernyi öröm, s
Szeretet...
Ma ünnep van a Földön, Istenem!
A Lelkem hozzád szállna... végtelen...
A két karodba vágyom, szüntelen
Az Isteni szív árva, kérdezem.
Mi ez a nagy zűr?
Zavar!
Mi áthatja a Lelkem...
Ki az, ki mondani akar valamit
Itt bent mélyen bennem.
A sötétségben nem láthatlak Téged
a fény, ha erős elvakít.
Szívemben érezhetem melegséged
mely hozzám ér, és megszólít.
Ha tudhatnám, hogy honnan jön, és merre tart mi gondolat...
Honnan fakad, mi élteti, miért marad?
Vagy tovaszáguld, rombol, dönt, harag.
Vagy lágyan, mit a szellő átjár hívogat.
Azt mondod, kiváltságos élet van a földön?
És hogy a halál is egy kincs?
Hogy érthetném e nagy és nemes titkot,
Ha nem lenne ki megmutatja mit, hogy.