Tiszai P Imre

Tiszai P Imre

Született: 1900. május 22.

Népszerűség: 168 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Theatre Globe

Szürke köd gomolyog lustán a Temze felől,
London piszkos városát unottan harapja,
huppanva zúdul be a piactéri katlanba,
a Globe Színház kidőlt kapuját átugorva.

Tovább...

Egy dallam zsong

Egy pentatondallam zsong,
benne fájdalom bolyong,
monoton zokog fel a hang,
az ujjak fájnak, barázdát
fém húrok szántanak

Tovább...

Vénülök

Vénülök, fogytán az erő,
csak lelkemben sokasodok.

Tovább...

Magány

Hideg, kemény szavak vádlón visszhangzanak.
Fekete tűz, halott, fénytelen, lángtalan,
szobrok ülik körül, feltámadásra várnak.

Tovább...

Feloldozás

Olcsó kékre mázolt vasbordák, bezúzott üveg,
eltévesztett kapukód, kiröhög, rohadjon meg,
magába roskadt öreg lift szint alatt rekedve,
mászás fel a négyre, tüdőt kiköpőn lihegve

Tovább...

Holt lelkek éneke

Mint sejtelem, egy kórus hang nélkül...

Tovább...

Kitérőn

Most tanulok hallgatni, bár egy párszi amúgy is
a hallgatás mentén ballaghat csak lehajtott fejjel,
tűzre is önmagam vetem, létezik a kegyelem, mégis
jobb így, pária voltom jobban illik ide

Tovább...

Színek

Nekem nem léteznek színek
csak ha a nyári mezőre nézek
zöldjében kedvesem szemét látom
szerelmét nyújtja nékem át
egyetlen szál virágon

Tovább...

Játszó-tér

Szétrongyolt életed foszlányait félted,
és nem érted, hogy ez az átkozott idő
miért rohan ilyen pokolian veled,
megpihennél néha - fogytán az erő.

Tovább...

Vagyok

Ilyen vagyok,
vad orkán magas hegyeknek ormán,
vagyok egy tenger-ár,
ki téged a mélybe zár,
az örök folyó, ami hömpölyög,
egy villám, mi az égen pörög.

Tovább...

Csillag-hullás

képzavar
szemnek szép fénylőn futó csillagok
teremtésből itt maradt ős-darabok
felkavar

Tovább...

Szuffiták fekete fénye

Bénán része lettem, mint a szürke beton
a csipkézett tájnak, ennek a világnak
árnyéka, fasorok menetelnek mellettem,
és valamikori csúf szerelmek vajúdnak...

Tovább...

szonett parafrázis a Lila ruhás nő című festményre

Kóbor pipacsokkal tűzdelt mezőt
ölelő árvalányhajtenger, színek,
halvány világ, tavasz várva esőt,
hogy vadvirágok írják a szerelmet.

Tovább...

Kényszerpályán

kötelekkel konvenciókhoz kötözve
járjuk utunkat mértani formában
és nincs kitérő fogva tart a tér

Tovább...

Elmebeteg időben

Elmebeteg idő simítja agyunk barázdáit
nem-gondolkodó buta egyenesre,
törtetve átgázol rajtunk, mint
egy úthenger

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom