Tiszai P Imre
Ma már füst sincs, dohányzás csak az utcán,
az ujjak sem szaladnak ütemre a zongorán,
az utolsó konyakos pohár törött fogyóeszköz lett...
Egy nő feketében - születésnapra halál
Azért hoztál világra, anyám,
hogy legyen, ki eltemessen?
Azon a napon, mikor életemnek
örültél, mert megszültél.
Furcsa időzavar.
Néhány lopott pillanat,
míg Presser keze a billentyűkön szaladt,
aztán elhalt a hang...
holt lelkek az élőkre már nem várnak
magukba zárták létezésüket
mélyre temették volt életüket
nyugodtan kezet adtak a halálnak
Furcsák ezek a délelőtti fél-üres buszok,
jegy nélkül utazó szürke-öregasszonyok,
talán a piacra, spórolni pár rossz forintot,
görbe hát, görbe bot a kézben,
lehajtott fejek, ráncokba futott arcok.
én írom a szövegkönyvet,
én leszek a darab dramaturgja,
ha kell, díszletet tervezek,
ha kell, játszok, forgószínpadon állok,
az egyszemélyes nézőtéren
csak alattam csikorog a szék, tapsolok,
vagy kifütyülöm ezt a...
Parafrázis Goethe: Nyugtalan szerelem című versére
Földnek és égnek,
világnak végének,
szavaknak élének,
hiteltelen hiteknek
fölé akarok jutni,
csak téged szeretni.
A halott virágok kertjét keresem,
hol fáradt testem fektethetem
a múló időbe,
köröttem a márvány porlik
a két világ határán.
papírhajót hajtogatok, gyere, tengerre szállunk,
nagy autót rajzolok, ülj mellém, együtt száguldunk,
meg satírozok egy hegycsúcsot, aztán odaállunk.
Látod? Most megfagyott nyarakat
cipelnek a kavicsos ösvények
át a dombok ködbe vesző világán,
hol már fáradtak a tegnapi léptek.
Fűz ágával befont
üveg a gyalulatlan
asztalon
ruskós vöröset kínál
Egy kórházi éjszaka - ébren
Sok évet gyűrve gyermekként sírt fel,
még mozdult kettőt gyönge teste...
Ócska forgatókönyv ez, mihez nekem kellene
dramaturgiát szabni, de tehetetlen vagyok,
a múltidőbe hiába kapaszkodok, és keresek
valami állandót,
nincs, csak a változók írnak új képleteket
rossz megoldásokra, aztán a tegnappá vált
mát is szégyelljük, megtagadjuk önmagunkat,
téged is.