Tiszai P Imre

Tiszai P Imre

Született: 1900. május 22.

Népszerűség: 170 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szuffiták fekete fénye

Bénán része lettem, mint a szürke beton
a csipkézett tájnak, ennek a világnak
árnyéka, fasorok menetelnek mellettem,
és valamikori csúf szerelmek vajúdnak...

Tovább...

szonett parafrázis a Lila ruhás nő című festményre

Kóbor pipacsokkal tűzdelt mezőt
ölelő árvalányhajtenger, színek,
halvány világ, tavasz várva esőt,
hogy vadvirágok írják a szerelmet.

Tovább...

Kényszerpályán

kötelekkel konvenciókhoz kötözve
járjuk utunkat mértani formában
és nincs kitérő fogva tart a tér

Tovább...

Elmebeteg időben

Elmebeteg idő simítja agyunk barázdáit
nem-gondolkodó buta egyenesre,
törtetve átgázol rajtunk, mint
egy úthenger

Tovább...

Ötvenegy év

Elrohant az élet, ötvenegy év,
néha lassult, néha megfutott,
először csak forró ifjúi hév,
aztán minden megnyugodott.

Tovább...

2831

Létezek neked?

létezek neked?
vagy csak a mozaikdarabokat illesztgeted
türelmetlen kézzel, s rájössz: nem illenek
össze, és szétcsapod az egészet!

Tovább...

Széljegyzet Júdás evangéliumára

fényes felhőben jár lelked
porhüvelyéből szabadulva
isten útja s igéje véled
Júdás világnak árulója
cseng a harminc ezüst
és égő sebet csókolsz
hegytetőn égre szálló füst
marja szemed de nem gyászolsz...

Tovább...

Pár-beszéd

Mindig megfut a szó, s mint a tej, ráég a lelkünk
platnijára, akaratlan dolgoznak néha az idegek,
a tudatalattira hat valami idegen akarat,
nehéz befogni a számat, s te sem teszed meg,
bár már képtelen történet kerekedik ki ebben a
párbeszédben

Tovább...

villanás

vörös hajad lobbanása
lángolt felém a megolvadt tömegben
izzadtságcseppek alól szeplőid szórtad
a betont tördelő hőségben
rám villant szemed mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal préseltek a fémlapok
még felém hintettél egy...

Tovább...

Dadames

Groteszk és abszurd betonhasábok
nyúlványa a múlt tápászkodó falai közt...

Tovább...

Fals

Eistein nem volt normális,
én miért legyek az?
Igaz, ő beletenyerelt
nagy dolgokba, én meg
szélárnyékban járkálok csak,
dőlni látszanak a hegyek,
eltemetnek.

Tovább...

Idő

Az idő furcsán hullámzik,
az élettel csak játszik,
mint csapodár szerető,
tegnapi gondolat ébred a mában,
mint tavalyi fű szárad...

Tovább...

Érzem

Csontjaimban érzem a hajnali ébredések
hűvös nyugalmát, bőrömön azt az érintést,
amelyet utoljára rajtam felejtettél, az idő
csobban köröttem, egy köhintést még
áthallok az éjszakádból.

Tovább...

Téged

Keret nélküli kép vagyok a falon,
lépek rajzolt kockaköveken az út mentén,
vonalak futnak szerte, színek lebegnek,
hangok törnek apró betűkké, lengén
öltözött érzések kóborolnak
illatod keresve az őszi mezőkön,
a felejtett nyár maradványai fölött.

Tovább...

Szimultán

drámát játszottunk, Hitchcock kezébe való
furcsán kreált történetet, valami angol humor...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom