Tiszai P Imre
Egyetlen szentség rajtam
az Atya, a Fiú, a Szentlélek
keresztje, időtengerben
sodor az örvény.
halk lassú lágy dallam zsong
hársfák ága közt bolyong
hűvös őszi szél mesél
a nyárról s zord téltől fél
még hullámok simulnak
parti kövekhez bújnak...
"S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"
(Nagy László - Ki viszi át a Szerelmet)
Gallileától követsz, s szolgálsz hittel s hit nélkül,
az útszéli porból felkelve jársz mellettem,
ételt adsz, és véled a nap az éjbe békül...
A magzatvíz elfolyt, száraz szülés volt,
köldökzsinór vetett hurkot nyakamon,
anyám csak üvöltésem hallgatta.
Mondd el apám, milyen az a világ, van ott virág?
A szandai réten ott is rohannak a paripák?
A Holt-Tisza úsztat-e nagy hínárszigeteket?
Nyújtsd most kezed, kérlek, szorítsd meg kezemet!
...s tétetett töviskoszorút homlokodra, de nem ő,
a nép ítélt halálra, s gúnnyal kergetett fel a
Golgotára, vajon hol volt atyád - a teremtő?
"Finomul a kín" (Galgóczi Erzsébet - Vidravas)
Szakadt tízparancsolat foszlik a pokolba,
erőtlen kezekben billen félre a kereszt,
tétova mozdulat dob bibliát a polcra,
tömjénfüst ülepszik rád, soha nem ereszt.
1
München - Budapest, itt csak elrohan a Railjet,
egy suhanás az egész, egy hosszú pillanat,
arcokat nem látok, csak érzem az életet,
ahogy itt hagy egy törött padon, és az álmokat
magával ragadja
Istent nyertél, Magyar vagy hitet veszítettél?
Hátadon cipeled turáni átkod, s várod...
Hadész, fogadj be - fáradok!
A húrok maguktól szólnak, már nem én pengetem,
magamban bolyongok, nincs miért a mélyre szálljak,
áthajóztam minden vízen, patakon, tengeren,
a partokon halott lelkek sírnak, rám várnak.
Egy kávé,
olyan dupla-dupla, minden nélkül,
szeretem a keserű ízét, az aroma...
Jöttetek,
s hoztátok a sztyeppék friss fű illatát,
vad csikók törtek be, s hozták fehér ló
fiát.
az értelem rajzol köröket létezésünk kétségbeesett
megkapaszkodásai köré, a valóság fojtja lelkünket
a tudatba, hogy véget érhet a tegnap végig sem
álmodott éjszakánk