Tobai Rózsa
Én már nem merek álmodni,
Mert, nem hiszek tán benne.
Annyiszor rosszat álmodtam,
Hogy bárcsak igaz lenne.
Ismét kezembe akadt egy toll,
Hogy leírjam, mit eszem gondol.
Leírom a sok örömet és szépet,
Mit nekem szánt valóban az élet.
Édesanyám képe van előttem,
Mily csodássá tette gyermekkorom.
Az évek tovaszálltak, felnőttem,
Még ma is sokszor róla álmodom.
Akkor lehetsz boldog, ha akarod,
Mikor átölelhet szerető karod.
A boldogságot teremteni kell
Tiszta szívvel, szerelemmel.
Húsvét reggele köszöntött be mára,
Elindul a legény locsoló útjára.
E napon minden lány a legényt várja,
Mikor kopog, az ajtót rögtön kitárja.
Egykoron vörösen izzó parázs
Melengette a gyenge szívem.
Számunkra az lesz a nagy csapás,
Ha véget ér e szép szerelem.
Múlik az idő, változik az élet,
A változás, cselekvésre késztet.
Próbáljuk életünk úgy formálni,
Hogy mindig talpra tudjunk állni.
...
Néha gyötrelem, néha ajándék.
Egy pillanat alatt elmerülsz,
Vagy rögtön a boldogságba repülsz.
Ősszel, mikor sárgulnak a fák,
S hullnak levelek, törik az ág.
Csakis Terád gondolhatok,
Mert Te vagy, kire számíthatok.
Március 15-e Nemzetünk nagy napja,
E napot a történelem tiszteletben tartja.
Ezen a szép napon minden ember készül,
Kitűzi a kokárdát mellére, díszül.
Hív a tavasz, itt a kikelet,
Lekerül rólunk a téli viselet.
Rügyező fán csicsergő madarak,
Mozgolódnak erdőben a vadak.
Szeretném szép szemed pillantását,
A bársonyos bőröd puha tapintását.
Szeretném csókolni a szép ajkadat,
Szeretném hallani szerelmes szavadat.
Te Kedves Barátom,
Ott vagy mindig velem.
S bármi is történjen,
Fogod a két kezem.