Tokos Arnold Ottó

Született: 1989. augusztus 15.

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nincsen

Nincsenek
se
szavak,
csak jel:
köztem és
közted.

Tovább...

Ki vagy?

Ki vagy? Hogy így álmokon át
üzensz, sejtelmesen szavakba
csavarva az idő végtelenségét.
Hinném, hogy nem maga ez álom,
hanem lét, csak egy másik világból,
egy üzenet az örökkévalóságnak:
csókba zárva az időtlenséget.

Tovább...

Pont és pont... valami

Pont. Pont nélkül
félbemaradt kibernetikai: álom,
parancssorok kaotikus világa,
ahogyan megfogalmazódik
bennem a kétség,
teljesség virága.

Tovább...

Kusza volt mint...

Belebonyolódtam, s kusza volt, mint...
Egy törés, egy gondolat fonalja,
ahogyan írtam a margóra,
csend lett: hirtelen
felébredtem az álomból.

Tovább...

Íme

Íme:
oh, szent naivság,
gyorsan tálaljuk
eléd lelkünk
fogyasztói spiritualizmusát.

Tovább...

Lélekablak

Nyitott ablak a szívemben,
ott maradt
bent a lágy dallam.

Tovább...

Egység

Lassan, fodrozódva, örömteljesen gyulladtak ki a csillagok...

Tovább...

Múzsai fények

Fények,
tündöklően szépek,
táncos játék az élet,
fenséges a létképlet.

Tovább...

Létnek villanása

Létnek villanása vonaglik át a gondolataimon,
s az értelem magas szellemében nyilatkozom.
Elindulok a szellemnek s létnek titkos nyomain,
Mnémoszüné kíséri létemet, s csendesen gondolkozom.

Tovább...

Fájó emlékek

Emlékek sora táncol körbe,
s félelmetesen emlékeztet a múltra,
rád gondolva ezernyi pillanat
szökken,
s könnycseppek csordulnak kifelé,
emlékeztetve a volt pillanatokra.

Tovább...

Lét. Látás.

Ami megjelenik előttem, puszta vonal,
szakadozik,
ez a halál és az élet örök játéka,
masnit kötök a létem értelmére...

Tovább...

Széthullás

Magam maradtam a létnek fullasztó mezején,
elgondolva önmagam a kísértő hegynek tetején.
Mnémoszüné hangja hallatszik létem holnapjában...

Tovább...

Önnön részem

Érzem, hogy a fájdalom nyila szakít belőlem,
minden megélt pillanatot Thanatosz elveszi előlem.
Megélt pillanatok hevesen konganak a messzeségben,
halandó az ember, s elmúlik a szomorú rengetegben.

Tovább...

Magányosság

Lelkem virít a boldogságod látván,
ezer percnyi megnyugvás álmán.
Hold töltötte csillagos éjszakák,
hol
percek múlnak, s játszanak hárfák.
Távolba merengő nincstelen lélek
pengeti dalait magányos szélnek.

Tovább...

Elmúlt idők

Rohanó idők monoton dobpergése
vész a semmi nemlétbe;
gomolygó füstfelhők az égen,
ki vagyok én ezen a vidéken?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom