Tolnai Tamás

Tolnai Tamás

Született: 1972. április 11.

Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Árnyék követ

Átlépem halkan az álmaim kapuját,
s mögém elszórom az átkok rút hamuját.
Bátran lépek, nyitott szívem remél...

Tovább...

A harangláb-erdő titka

Elkopnak lassan a régi élénk színek,
nem dobbannak többé heves, kedves szívek.
Ne maradt több fehér, csak fekete és szürke,
s a remény a rontást tovább nem tűrte.

Tovább...

Bohócok vagyunk

Bohócok vagyunk! Sebzett világ szánalmas bohócai,
egy haldokló civilizáció utolsó bolondjai.
Hová tűnik a lét? Porrá lesz a világ,
Elhervad, elszárad sok szépen nyíló virág.

Tovább...

A teremtőhöz

1.
Halk neszezés hallik a légben,
nincs áldás sehol egy átkozott létben.
Hideg fémpadon egymagam ülök,
de remélem, hogy ki még nem hűlök.

Tovább...

Fájó világ

Talált pénzeken vett sóvár álmok,
torz kőfalak, amiket gyakran látok.
Bűnös városban bűnösként élek
s ami visszatart, a jótét lélek.

Tovább...

Őrizd a reményt

Háborgó nap, háborgó világ,
háborgó lét, háborgó irány.
Hol dalol a szél, hol a kedves madár?
Nem szól már a nóta s a munkás nem kapál.
Nézd a lét virágát, a csendet, a mezőt,
nézd az eget, a napot a szép lemenőt.

Tovább...

Kietlen alkony

Léha napok fájó csendje fáradt utamon kísér,
az elmúlás rögtön perce hűvös szívvel kísért.
Bánat van a szóban, bánat van a létben,
bánat van a rútban s bánat van a szépben.

Tovább...

Az álmok ereje

Nem úgy van, mint ahogy te gondolod.
Tudd! Csak a maximum, a tökély az elfogadható.
Nem jó, ha álmaid összerombolod.
Az Úr az! S nem te vagy a mindenható.

Tovább...

Új próféta

Csiklandozó szél fújja hajamat,
a messzeség elnyeli szavamat,
új idők, új prófétája vagyok,
mert a földön a hibák oly nagyok.

Tovább...

Kopott világ

Kopott a város, kopott az este,
kopott a nappal átlátszó teste.
Valaki az égre csillagot feste,
hajszolt vándor a bandáját leste.

Tovább...

Ajándék a hit és a lélek

Nehéz a világot megérteni,
gőgösen állni, majd letérdelni.
A temérdek gond hatalmas király
s a kapzsiság nem lesz más csak viszály.

Tovább...

Találkozás

Vihar tombolt a titkos városban,
hamisítatlan vihar, nedves sárosan.
Csekély hittel aranyozva be a létet,
hogy virágzónak lássuk a lassan szürke rétet.

Tovább...

Utolsó ítélet

Fejemre hull a tavaszi eső,
lopva figyel a néma messzeség.
Szétesik a világtartó erő
és nem lesz más, csak fájó csendesség.

Tovább...

Égbe kiált a fájdalom

Titka van az örök körforgásnak.
A hegyeken túl vad vihar tombol,
hinni kell néha sok közmondásnak
s rejtély, hogy a sors épít vagy rombol.

Tovább...

Lelkem megpihen

Hegyek és völgyek földjén messze túl,
ott ahol még zöld a fű, kék az ég,
ott ahol egymásba fut minden út,
a lelkem majd csendben nyugodni tér.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom