Tolsonai Viltat
Üzenem minden patriótának,
Legyen művelt, tudós, vagy tudatlan:
Hamarost vége a bús óráknak,
A nép nem lesz többé mozdulatlan.
Egy titkos, régi írás vagyok,
Hallatlan, értetlen és furcsa.
Megfejtetlen írás, e világ
Meggyötört, megtagadott korcsa.
Egy vert hadsereg roncsai
Közelednek felém,
A győzelem ábrándjai
Megbuktak e zenén.
Álmodtam egy világot,
Hol az igaz, kimondott szó
Méltányos és helyénvaló,
Hol, ha kell, vadvirágot,
Semmint műanyag szavat
Szakít az ember a létben.
Szeretlek.
Szeretlek, mert fény vagy énnekem,
Mert megnyugtatsz hideg éjeken,
Mert szemed minduntalan ragyog,
Mert elmúlnak tőled a bajok.
Egy kis önámítás
"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam. ”"
"„Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény! ”"...
„"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem."...
Meseszép fényben fürdik a táj,
A mezőről menekül a nyáj,
Varrónő keze táncot lejt,
Beszívja a fényt, mit csak sejt.
Mennyek országa...
Kéken fénylő, szép ígéret,
Angyali muzsika zengi be,
Napsugár árasztja a termet.
Falusi magányomban
Lidércek kergetnek engem,
Elhantolják a testem
És elrabolják a lelkem.
Minden zugban kísértet...