Tomasekné Györgyi
Semmitmondó álmok, megálmodott vágyak,
Sírhantot borító, vörös rózsaszálak,
Ti tudjátok lelkem igaz bánatát,
Mennyi kínt hordoztam egy életen át.
Göröngyös úton táncolt egy édes álom,
Szerelem lángja libbent szalmaszálon,
Fellobbant a láng, izzó parázs,
Nem volt több, csupán egy szemvillanás.
Szerelem vagy bánat mi szívünket marja,
fájón húsunkba váj, vágyunk kitakarja...
Repülnek bársony felhők, rohannak a fák,
kínzó álmok kergetnek, és csak várok rád,
várom a percet, mikor magadhoz ölelsz,
súgd halkan fülembe, ha igazán szeretsz.
Sápadt arcokon lélek könnye hull,
szív megszakad, szép emlék nem fakul,
látom arcod, bőrömön siklik hideg kezed,
állok némán, s borzongat hűvös leheleted.
Tavaszi szellő gyönge szárnya leng,
virágos rétre mézillat simul,
a rózsaágon büszkén integet
egy pattanó bimbó, majd elpirul.
Elpihen a nagyvilág, a nap is aludni tér,
sötét házak közé álomport hint az éj,
a vén hold is ásítva les be az ablakon,
álmodj szépeket, aludj csillagom.
Rügyet sóhajt rózsaágra a tavaszi alkony,
szívünk lángja most is ott leng a tatai parton.
Pilleként szálltunk, keringtünk a szélben.
Ily csodás szerelmet már nem is reméltem.
Letérdel megadón a lomha ősz,
haját borzolja hideg szél,
s amíg riadt seregélyhad köröz,
hósipkát rajzol fejére a tél.
Szánkázik
a gondolat,
csillámló havon siklik feléd,
látom
édes arcodat,
jövő reménye nyújtja nekünk kezét.
Fáj a szívem, amikor nem láthatom arcod,
a magány elemészt, ha nem ölel két karod,
lágy szellő simogatja sápadt arcomat,
bánat a társam, ha nem csókolhatom ajkadat.
Oly jó amikor szép szemed rám nevet,
magamhoz ölellek, soha el nem engedlek.
Kedvesem keress,
ha szükséged lenne rám,
kedvesem szeress,
ami történt nem az én hibám,
várnak ránk boldog évek,
jöhetnek még szép napok...
Nem
volt idő a
búcsúzásra,
a halál végleg
felkapott,
Te itt hagytál
e csúf világba,
a lelked gyorsan
távozott.
Csonkjáig ég a gyertyaszál,
apám, a lelked mennybe száll,
virághalom és fájdalom,
hogy itt hagytál, úgy fáj nagyon.
Szép napon csókodra ébred az ajkam,
ajkadat élvezve rebben a szám,
átölel két karod szerelmet adva,
szép szemed rám nevet, izzó parázs.