Tomasovszki István

Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szonett az ifjúsághoz

Víg rohanása a széllel, bújva a
réten, a lombban, a dombokon át,
söpri a régit, a múlót, fújva a
ráncon, a sípon, a csontfuvolán.

Tovább...

Szerelemőrző

Érzem a rózsád - gomblyukon ülve,
lágy zivatarral bombázza orrom:
mennyei ostrom...

Tovább...

Táv-szerelem

Szirének csalfa énekével, búgva
jött el a hajnali vonat,
ágyam szélén ültél, hajadat húzta
még az előző alkonyat.

Tovább...

Tükörország forradalmai

Tükör által homályos a létünk,
néha küzdünk, fennmaradni vágyva...

Tovább...

Nagybetűs Idő

Idő érlelődik a palackban...
már akkor a szüretre termett,
mikor még fiatal volt, zsenge,
de már komoly és érett sarjban
benne rejlett a jövő lelke.

Tovább...

Jöttél a remény mezején

Kerestelek a hegy tetején,
De nem voltál a szikla peremen.
Hittem, ha máshol nem, de fenn,
Ahol az ég csúcsot ér,
Ott leszünk majd; te és én.

Tovább...

Igéd lámpása

Hányszor, de hányszor fordultam már hátra,
S újra löktél tajtékzó habokba,
Mondtad, induljak, küldtél messzi útra...

Tovább...

Emese új álma

Osztoztak rajtad, mint Jézus ruháján,
Várta voltál, konca a töröknek,
Antant sara a megszálló csizmáján,
Mehmed serege rajtad törött meg,
Ötvenhat ér fáj lassuló szívedben...

Tovább...

Hegyeknek dalai

Forrása Kasztalának hűs vízzel árad,
Múzsái zsongnak, csókjukat küldik,
Költőik asztalánál tűz-ihlet támad,
S kortyával bornak torkukat hűtik.

Tovább...

Lennék...

Lennék fűszeres pultján csengő,
Hangja, tenyérrel ütvén, zengő,
füstje pipának, édes-bomló,
hölgyek illata, lágyan omló

Tovább...

Már nem tudom hányadik

Újabb tavasz, nem tudom hányadik,
Elér tán a végtelen számokig,
Kezdés újra, örökkön előre,
Ifjú gidaként kapok erőre

Tovább...

Puskapor virága

Sárgult levélen ígéred, jössz majd.
Reszkető kezemből a ráncok
vezetik soraidat, sáncok...

Tovább...

Bohém rapszódia

Mikor Párizs utcái még üresek,
akkor járok én ott, a leselkedő,
egy senki, pusztai semmirekellő,
ó város, benned szánalmat keresek.

Tovább...

Hogy mondhasd a bolondulásig...

A nyárban sötét szobában őrizted,
Hogy talán őszre kirúgja magát,
Ráncos érzések gyűrött anyagát,
A szerelmünk takaróját körötted.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom