Tordai Mihályné
Légy nyíló virág,
Majd kerted leszek,
Kert akarsz lenni,
Virággá növekszek.
Nőnek lenni talán nehéz,
mit mond erre a józan ész,
anyák vagyunk, hű szeretők,
nehézségeket elviselők.
Ha valójában boldog szeretnél lenni,
tanulj meg őszinte szívből szeretni.
Amikor édesanyád bölcsőd ringatta,
a lelkedet tiszta szeretettel átfonta.
Szeretlek, mert saját magadat adod,
jó ember leszek, mikor veled vagyok.
Szeretlek, mert jót adsz önmagadból,
általad én is jót adhatok magamból.
Szerelmem bársonyát
mind rád terítettem,
égszínkék szemeidet
a szívemmel ölelem.
Te vagy nekem az életem,
Szeretlek, én hű kedvesem!
Erőtől duzzadó ölelő karjaid
Óvják, védelmezik napjaim!
Gyermekkoromban hittem mindennél jobban,
gonoszság helyett a szívekbe szeretet fogan.
Oly erős, melyet nem győzhet le soha senki,
kemény kőfalakat fog maga köré felépíteni.
Régóta szeretném elmondani neked
lelkemben rejtőző érzések lényegét:
Rólad árad bennem, mint nyüzsgő lét,
a biztonságos szeretetből festett kép.
Szól a kolomp, itt a farsang,
kergeti a telet a nagyharang.
Öltözzünk fel buja maskarába,
induljunk farsangi mulatságba!
Legyen erőd utadat járni,
a tűzben hamura találni!
Lásd az árnyat a létben,
légy szilárd a tetteidben!
Látod, ontja sugarát a nap,
Fejet hajt neki ma a holnap.
Fénye simogat, arcodhoz ér,
Jelezve, hogy a világra jöttél.
Itt van a szilveszter,
éjfélt üt már az óra,
búcsút int ma az óév,
elmegy nyugovóra.
Ismét elmúlt egy év - jön egy másik,
ha volt benne rossz, már nem számít.
Öntsünk most tiszta vizet a pohárba,
legyen boldogság minden kicsi házban.