Torday Teodóra Éva
...rossz dolog ám az eleve magtalanság is,
rosszabb csak az elvetélés lehet...
már majdnem... de aztán mégsem...
gyász, folytatásnélküliség,
erről szól ma minden...
Napom vagy, ez nem vitás,
én néha Holdad, néha Csillagod,
fényadásban a Teremtő nem hibáz:
adtál, adtam, s adunk még
egymásnak sok szép napot!
Magyar róna
Lovam,
ki zabot már
régen látott,
s jó ideje madárdalt
sem hall,
/telefoncsicsergés
veri fel a pagonyt/
előveszi telefonját...
A Globálisok
/sokk!/
a Világban mindenütt
otthon vannak.
Kormányunk ma elrendelte:
merjünk álmodni,
magyarok!
Hát én mertem,
mert merni, aaaazt tudok!
jelenések 6:1-8)
...haha, ez a gyüttment,
ez a béke,
néha nagy betűvel írom:
BÉKE!!!
nagy szerencse ért ma engem,
rég elvesztett kincset leltem...
milyen jó, hogy a kiskertben
lábam elé nézek, nem fel...
heeej!
- kiáltá az Úr -
ez a világ csupa zűr!
csinálok gyorsan másikat...
Azt mondod, cinege, vége van a nyárnak?
Hűvös hajnalokon fázik már a lábad?
Álombéli kis Hercegnő, megérkeztél,
Emma!!!
Mint hatodik unokámat, várt rokonok
hada!
Nem tudom, ki vagy,
nem tudom, hol vagy,
nem tudom, mit csinálsz,
s azt miért teszed...
Téged látlak fák lombjában,
fűszál selymes bársonyában,
hallak nádirigó-füttyben,
darvak hajnali röptében!