Torma Ágnes (Bűbo)
Oly szövevényes az ember belső világa,
nem hasonlít semelyik külső virágra,
ezért sokan balgán, vakon azt hiszik,
nincs is, mi külső szemmel nem látszik,
kinevetik, lenézik, ki csak bensőjében él,
de sosem ő az, ki már semmit nem remél,
nem ismerik ezen dolgokat, ezért félnek tőle...
Elnémult a múzsám, vagy csak én lettem süket,
rajtam röhög az egész égi tantestület,
nem táplálja bennem senki izzón a tüzet,
meg is szakadt eme fura, szótlan révület.
Engedd csak, engedd,
engedd szabadon,
ezt kell csak megtedd,
látni akarom
Pattog alattunk a máglya, éget a tűz,
mégsem ez az, mi egymástól minket elűz,
amit látsz, csupán egy szelet, s nem az egész,
ocsúhalom között búzaszem is elvész
Vezetéknév keresztnevet hátratol,
ilyen csoda a nagyvilágon nincs sehol,
lányból ha asszony lesz, neve is "elvész",
férje után - né lesz, furcsa ez a nyelvrész.
...fölé mézsárga, raglán ujjas blúz kerül,
tüskés gesztenyével zsebeit megtölti,
tél bús, kék szeme, ahogy nézi, felhevül.
Bágyadt, késő őszi napsütésben
narancsos homoktövis didereg,
elgémberedünk a padon ülésben,
öreg ízület megérzi a hideget.
Csendben, lábujjai hegyén közelített,
időnként megállva, mint aki csak szusszan,
galagonya ága közt valami rebbent,
az ősz settenkedett aranyló papucsban.
Vihar előtti csend,
egy levél se rezdül,
szürkeség gyűlik fent,
míg az ég megdöndül.
Sose bánjad a halált,
az életet ünnepeld,
sorsodat ne reklamáld,
saját dalod énekeld.
Csendjeid beszédesebbek a hangnál,
botor, ki mondandót csak szavakkal ért,
lelkünk rezdülése, akár egy fraktál,
befelé tágulva nő és hazaér.
Háromszor húzták érted a harangot,
riadtan repültek a galambok,
liliom illatát vitte a szél,
ezer emlék mindenik falevél.
Kinek éled életed napszámra,
mit magad körül látsz, csak szamszára,
földgolyónk csupán egy tanpálya,
és minden pillanat a vizsgája.
Nincs szükségem lelkipásztorra,
a lelkem ugyanis nem birka,
üdvömért te soha nem felelsz,
magadban Istennel feleselsz.
Ki leszületik, el is megy,
a mindenségnek egyre megy,
a lélek hová költözött,
csak ki még e két lét között
tipeg, táncol és ténfereg,
társa nélkül csak szédeleg,
neki nem mindegy, ezt hiszi,
és előjön a habiszti...