Torma Ágnes (Bűbo)

Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tükörrel szemben

Nézed magaddal szemben tükörképedet,
fintorgó pofáidat hiába vágod,
mögéje másvalaki arcát képzeled,
akivé szerinted most kellene válnod.

Tovább...

A nő hétszer

Bőrén múltja sebének hegei,
ködfátyolként rajta félelmei,
ám ez még csupán az első réteg,
simogasd csak végig lágyan, kérlek.

Tovább...

Lépned kell szonett

Elindulásod félelmed szülte,
rád szorult tompa léted ketrece,
életvirágod sziromlevei
ájultan hullottak a semmibe.

Tovább...

56

Ajtó a múltra

Arcok mosódnak el az idő
kortalan hullámai között,
halovány árnyalat, mit életünk
szála csendben köréje szövött.

Tovább...

Mit kívánok neked az új évre

Legyen benne sok-sok szeretet,
érezd, mennyien fogják kezedet.
Legyen benne feladat bőven,
pallérozódjon elméd a jövőben.

Tovább...

Fény születik

Nő a napos órák perceinek száma,
átfordult a sötét világosságba,
csökken az ember magányossága,
ha csendben Jézus születését várja.

Tovább...

Nesztelen karácsony

Sötét, tintaszínű az ég kékje...

Tovább...

Csak úgy firkálgatok szonett

Kifogyott a tollamból a tinta,
nem jön egy jónak tűnő gondolat,
ihlet nélkül fogva tart egy inda,
hová tűntek előlem a szavak!?

Tovább...

Ima

Kérleltem az Istent,
állítsa meg a földet,
de ő csak legyintett,
és nem zavarta a csöndet.

Tovább...

78

Pillanatszilánkok

Erdeink végtelen csendje,
mint puha bársonytakaró,
békésen magához ölel,
nyugalma magával ragadó.

Tovább...

56

Elfeledett utcalakó

Félreeső kapualj volt otthona,
szögletes utcakő nyomta derekát,
egykori családja magára hagyta,
piára költötte minden vagyonát.

Tovább...

66

Torz tükör/kór kép

Elméd rágják mélytengeri szörnyek,
gondolatod polipkar módjára ölel,
halál felé süllyedsz százötvennel,
tengerfenék a kikötő, a földközel.

Tovább...

Mit tegyek?

Mondd, kérlek, most én mit tegyek,
mikor szavakkal elmondani nem lehet,
mikor magadat ölelni sem engeded,
mikor a simogató kézbe belemarsz,
mikor az orrod alatt halkan hadarsz,
mikor magad szeretni nem engeded...

Tovább...

Vigília

Szomorúság úszik a táj felett,
fájó szívünk burka megrepedt,
így emlékezünk rá, ki odalett,
ontva tengernyi könnyeket.

Tovább...

Múló létezés szonett

Völgykatlan mélyén kietlen falvak,
idővel minden remény továbbáll,
kemencék cipókról álmodoznak,
kormos kéményekből már füst nem száll.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom