Törökné Mida Anikó
Ha meghalunk,
Milyen állapotban
Kerülünk a mennybe?
Ki gyermekként távozik,
Vajon gyermekként érkezik?
Apám emlékére
Vendégként jött. Kopogtatott.
Fekete bársonyt és bánatot
hozott s tömjénillatot.
Mielőtt elalszom, imádkozom.
Imádkozom,
Hogy ne essen semmi bajod.
S ha már alszom,
Álmodom néha veled,
Álmomban láthatom
Mosolyogni a két szemed,
S végre megfoghatom...
Kerek a világ,
de Te szögeket látsz.
Fényes a Nap,
de Te sötétben tapogatsz.
Kezed ívre nem hajlik,
az egész lényed
természetellenes.
Vágyakozás.
Úgy szeretnék egy ápoltságtól puha, gyengéd kezet.
Még nem erőtlent.
Ami simogat.
Majd akié a kéz, azt mondja, szeret.
Álomvilág, te vagy a legszebb,
Vágyaim olykor teljesülnek.
Sokszor látlak,
Mintha való lenne,
De pillanat, felébredek,
S a hely hideg
Űr lesz mellettem.
Ha majd suttogva mondod a nevem,
S érzem gyöngéd ölelésed,
Arcod arcomhoz simul,
S ajkad tüze elvarázsol,
Akkor majd
Rózsaszín virágszőnyeggel
Üdvözöllek.
Mese gyerekeknek eszperente nyelven
Medvecsemete megmentette Kecskejerket
Eltekergett egyszer
egy csepp kecskejerke.
Este dermedt lett,
megkehesedett.