Tóth Adorján

Vezetnek

Míg alszol, gondoltam, fakéregbe karcolom magányom
Elhagyott tábor, harmattól didergő parázs
A hajnalban ázik az ölelés és vadnyom
Szemhéjad alá világít egy kóbor atomvillanás.

Tovább...

Az Égbolthoz semmi sem mérhető

Mindig is a zuhanásra vágyva
Nagy terek és csillagok nélkül,
Épp, ahogy egy ház fala bedől.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom