Tóth Bálint
Nem messze a Tisza-parttól,
a pusztaság közepén,
szép csendben éldegélt
egy paraszt legény.
Felülmúlhatatlan az az érzés,
Mikor nincs több kérdés.
Elhallgat a világ mikor dohányzol,
És ennek örülsz, mert megnyugszol.
Fáradtan kémlelem az eget,
Sorsomat immár bevégeztem.
Nincs több erőm elviselni azt,
Hogy nékem nincs többé tavasz.
Veled együtt lélegzem,
veled együtt létezem.
Mégis mások vagyunk,
mégis mások vagyunk.