Tóth Barna (brown)
Oh, te édes teremtés,
Merre vitt utad,
Hol nem jártam az éveknek
Szép alkonyán.
Édes ajkak,
Szemek, akár a tenger.
Tiszta s ragyogó,
Mely magával elnyel.
kezdőbetűk lefelé
Tépett levelek, félbehagyott sorok,
Igen, ez én vagyok, ki megint csak előtted áll és zokog.
Sárga falevelek,
Szomjazó rózsák.
Kis park mély szívében
Gyenge lelkem tapossák.
Te
Két éve lassan,
elmúlt, mégis fáj még,
Te elhoztad a fényt,
körülöttem sehol nem volt árnyék.
track01
Ketten voltunk, kéz a kézben, de összetörted a szívemet,
én mindent feladtam kettőnkért,
elvesztettem a hitemet.
Vak volt a hajnal, szennyes és szürke,
múló emlékek homályában hallatszik a halál kürtje....
I.
Rengeteg gyötrelem és elfeledett emlékek,
nem segít a múlt, nincs, mit megköszönnöm a szerencsének.