Tóth Beáta Mária

Tóth Beáta Mária

Született: 1974. augusztus 2.

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Meghal az Éden

Emlékbe bújok előled, érted
Hiányod egyre erősebben érzem
de valami megváltozott
meghalt az Éden
szürke, koszos habok
kúsznak a kékre
villámmal osztoznak
a hatalmas égen...

Tovább...

Meddig bírod?

Mondd! Meddig bírod még
Óriási súlyát azoknak az óráknak,
Melyen nap-nap után
Telepednek a várakozásra,
És gyakran oly hiábavaló,
És gyakran oly nehéz,
Hogy próbálod tagadni
De nem engedi a remény...

Tovább...

Nincs több szó

Nem álmok közé fekszünk...

Tovább...

Egy lettem veled a fényben

...mert megálmodtalak rég magamnak
Valahol mélyen a fejemben
S te átsétáltál a valóságba
Valahogy mélyen a szívembe
S megismertem a mosolyodat
Hiába fordultam el

Tovább...

A szerelmet olvasod

Ha majd ősz leszel
és öregnek érzed magad
már fáradt vagy talán a nevetéshez,
a mosolyhoz és álmokhoz
Olvasd verseimből ifjú lelkem
mely szerelmét nem viselik meg az évek!

Tovább...

Mint a szerelem

Selyembe kötött parazsat tartok
Éget, de bőröm nem sebzi fel
Sietve fordul az égre a hangom
Pusztítva felhőt ég a szerelem
S párája harmatként ül a földre
Földnek virágára, virág levelére

Tovább...

Előttem az őszülő táj

Előttem sivár messzeségben őszülő táj
Kristályos a füvön a reggeli dér
Rohan az idő, de mégis... Még áll
S szavaidtól gyorsan jön el hozzám a tél

Tovább...

Értettél?

Mikor még ott guggoltam melletted
vagyis szemben veled
és kezem a kezedben pihent
fogtam, nem engedhettem el,
és felnéztem rád, néztem arcod
szemem várt arra, hogy
szemedbe nézhessen, amely
elmerengett valamin.

Tovább...

A boldogság bús könnye

Boldogságom szomorú könnyei hullnak
Mióta szívembe költözött e szerelem
Már sok éve, s nem tudom hogyan
S nem tudom kiűzni, mélyen gyökerez

Tovább...

Álmokba ragadt...

Álmokba ragadt az élet
Hogy szívem magánynak adtad
Remények múlnak a perccel
S szerelem fullad a vágyba

Tovább...

Mit ér az ifjúság?

Mit ér az ifjúság, ha őszben
találod boldog szerelmed,
ha ott nyílik virág, benne
szebben ragyog százszínű kikelet?
Mit ér az a nyár, melyben
nem leled kedvesed?

Tovább...

Kő a tóban

Csak sétálni indultunk...
Mindig órákig nézném a vizet,
ahogy a szellő megfodrozza nyugalmát
s ha bedobok egy követ, nézem
hogy tünteti el felszínéről gyűrűnyomát
s nem látni már, hogy tükrét felsebezte
Csak én tudom: a tó ettől már más...

Tovább...

Káprázat

Vagy talán csak árny voltál?
Bár este volt, túl sok
fény nem hullhatott,
a teraszra a csillagok
s a Hold se vetett sugarából.

Tovább...

Amire vágysz, csak test

A test csak eszköz arra, hogy kifejezzük érzéseinket,
gondolatainkat.

Tovább...

A kutató

A hibbant kutató lidércfényt kémlel
s még beszél is hozzá, nevet rá,
mintha táncával válaszolna a láng...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom