Tóth Bianka (Claire)
Anya kiabált velem, amiért elhittem a meséket,
és próbálta kitisztítani a málnaszörpös fehér ruhámat.
Azt hazudtam, bor, csak azért, hogy megfeleljek,
ezzel mindkettőnket becsaptam, de nekem jobban fájt.
Ide valami gyönyörűt kellene írni.
Valamit, ami talán kissé könnyfakasztó, de őszinte.
Valamit, mi mellőz minden közhelyet.
Faraghatnék mondjuk rímeket...
Létezhet-e test, melynek szíve halott?
Éghet-e a tűz, ha minden fagyott?
Harcolhat-e az ember a békéért?
Tapadhat-e halál egy kézhez az életért?
Nem nagy szavak ezek, csupán az életünk.
Hisz emberek vagyunk, létünkkel vétkezünk.
Mintha minden üres lenne.
A televízión csak fekete-fehér filmek futnak,
de hiába a romantika, nem könnyezel.
Nem vár haza ágy, csak egy kopott kanapé.