Tóth Bianka (Kira)
Bár látnám előre a jövőt!
- de nem vagyok jós.
Bár látnám előre a félőt és a jót!
De hiába az akarat, nem vagyok jós.
Valaki mellettem, egy öregedő kéz,
Meleg szívvel átölel,
Lehelete, mint a nyári szél-
És olvadni kezd a hó,
Lelkemben lassan ott a régi jó,
Amit már rég nem éreztem...
A színes képek mind rólunk mesélnek,
Bár már kopottak s gyűröttek.
Gyerekkorunk lassan elment,
Itt hagyott szó nélkül, de itt hagyott mindent.
Szeretnélek átölelni, és érezni az illatod.
Szerelmünk tündérmesébe illő happy end:
Vágyam: Rózsaszín felleget átszelni veled hattyúszárnyakon;
És szerelmes táncot járni a bárányfelhőkön.
Ringadozik a szél, havas ág lengedez,
Leperegnek róla a fagyott hószemek.
Van egy út, mely oly végtelen,
Végigjárni szinte lehetetlen.
Van egy út, melyen akkor is át kell menni,
Ha kint sötét és hideg este, s előtör a félelem.
Várom már azt a napot,
Mikor megkérem a kezedet,
Szemedbe nézek, s reménykedek.