Tóth Boglárka
Elhagyott a remény,
S az érzés kemény.
Elhagyott a szerelem,
Az érzéseket terelem.
Szemeid lángolnak az élettől.
S mosolyod biztonságot ad, bármi is jő.
Számolom a perceket vissza.
S arra gondolok, miért holmi
Madárcsicsergés veszi el a bút,
Mely szívembe szorult.
Sötétségben ragyogtál,
Napjaimba fényt hoztál!
Álmaimba lelkedet.
Szívembe az életed.
Elhagytál, mert nem kellettem neked.
Elhagytál, mert úgy gondoltad, jobb lesz neked.