Tóth Cs. Enikő
Voltam már lehunyt szemed alatt álom,
aranyló, mint napsugár a határon.
Voltam már gyémántfényű csillagsugár,
tiszta, mint a mindentudás.
Továbbra is a mélység a sötét,
a távolság is messzebb, mint a közel,
lehulló árnyak fogják közre ölét,
s a hajnal halk szuszogással jön el.