Toth Enikő (Teni)

Toth Enikő (Teni)

Népszerűség: 135 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Őszi kép

Lassan hordja a szél
a fák lombfoszlányit,
bóbiskol az erdő
tavaszról álmodón,
fény-agara gyérül,
ólmos szempilláit
korán csukja a Nap.

Tovább...

Költői hitvallás

Lényege legyen örökké a szépség
és igazság, mely csak őszintén zengjen,
lángot szító és bűvös, legyen csodás,
hogy hallatán a lélek megremegjen.

Tovább...

Ősz-apó mesél

Zörren a levél,
halkuló dala
suttogva beszél
a széllel,
haldokló sóhaja.

Tovább...

Lángcsóva

Messzeségnek bíbor-selymén
rejtett-vágyam kóborol...

Tovább...

Bús hattyúdal

Tegnap még nem gondoltam arra,
hogy a rózsabimbós, szép tavasz
annyi titkot, ígéretet, illatot kibont,
s kócos szirommal szalad a nyárba,
csak balgán nézek ma utána,
amint felkapja szárnyaira a szél,
hiába mutatott annyi jelet az idő,
elröppent tavaszom, nyaram...

Tovább...

Marad az emlék

A fény mind kevesebb,
és egyre több az árny,
mind egyre fájóbban
zizeg a lomb a fán,
szelídül a láz...

Tovább...

Megy a nyár

Megy a nyár,
vonszolja szirmok
színes szőnyegét,
s a gyengülő
napsugár
erőtlenül simogatja
évbarázdák
gyűrte homlokom...

Tovább...

Kell édesebb áldás?

Kell-e édesebb áldás,
mint mikor lelkem örvendez,
pennám költészet kosarába
újabb gyümölcsöt tesz...

Tovább...

Miért engeded?

Hazafelé menet egyik este
tekintetem a falra vetülő
árnyakat leste,
mikor megpillantottam
egy árva, kicsi lányt,
kivel az élet
nagyon cudarul bánt.

Tovább...

Ólomsúlyosan

Még szerettem volna
valamit tenni a Világhoz,
ám úgy rám nehezült
a tegnapok árnyéka,
mint ki egy bolygót
cipel a kapzsik asztalához,
s mégis kifosztottan
marad a semmivel...

Tovább...

Én így szeretlek

Fogom a kezed,
de nem azért, hogy
megláncoljam a lelked,
szeretlek, ám nem
támaszkodom rád,
inkább támogatlak -
elvárások nélkül,
ha el akarnál menni...

Tovább...

Nem adom

Szelíd lelkemen
kifogott az idő,
a kór vasfogával mar
- roncs testem vergődő -
sejtjeim falja,
nézem, milyen éhes,
tán jól se lakhat,
a csontom már érdes...

Tovább...

Éji zaj

Esőcsepptől csillog a kert,
az üde zöld arcú udvaron
összecsukta szirmát a virág,
villámfarkú fecskét várja az otthon,
sárból csücsörített, meleg fészek,
a muskátli bársonyára terül az alkony,
házak ablakaiból hunyorítanak a fények.

Tovább...

Nézem az életem

Érzem a holnapot, az órát, a percet,
melyben az elmúlásnak olaja serceg,
sejtem a napot, a holdat s felhőruhám,
miből az elmúlás réme vicsorít rám.

Tovább...

Zűrös ez a világ

Okkal adta Isten,
hogy a szelíd ember
nevethessen szívből -
május vagy szeptember.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom