Toth Enikő (Teni)

Toth Enikő (Teni)

Született: 1973. április 28.

Népszerűség: 76 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kerestelek

Kerestelek - bántottak -
legombolt lombtengerében
- a ligetek ködfátylat fontak -
ropogott hiányod tenyeremben.

Tovább...

Modern idők mikulása

Más lett a világ, megváltozott az éra,
sietős az idő, más az atmoszféra,
mikulás már unja rázni a szakállát,
rohanás diktálja az ünnep szabályát.

Tovább...

Surran a legenda

Csendet hozott az éjszaka,
éhes gyermekszem mered
az ablaktányérra,
egy jó lélek útnak ered,
tesz küszöbre, párkányra kenyeret,
diót, almát, virgácsot,
kemencében sült, foszlós kalácsot.

Tovább...

Advent

Lelkünkben lángot gyújtott
Isten kegyes keze,
fellobbant adventi gyertyánk
ragyogó fénye,
lángja szeretettel
villantja a szép égi ajándékot,
várakozás-szeretet-gyertyája
hozzon boldogságot.

Tovább...

1732

Úrjövet

Húzzuk az igát, tanulunk és dolgozunk,
Pörgetjük évkönyvében sovány sorslapunk,
Megjelennek a zöld fenyőágak, díszek,
Polcokon fahéjas karácsonyi ízek.

Tovább...

1932

Emlék botorkál

Elkápráztatsz, Szülőföldem,
mikor bájolsz és elragadsz,
dombon trónolsz olyan bölcsen,
mint igaz - bűntől elszakadsz.

Tovább...

Gomolyog az élet

Lélekderűs órám és percem fogytán,
elszállt az öröm - a csodák elhagytak,
jövőt rettegő - írott élet rostán
kihulló bú-árnyak rút-gátat szabnak.

Tovább...

Vándor itt az ember

Vándor itt az ember, léte országútján
megy sietősen a nagy, véges rév felé
bűnbe botladozik, akarva fut belé
rá se hederítve, halad tovább útján.

Tovább...

Az utókornak

Vaskos akaratom szél tépi, dúlja,
és bűvös reményem ismét hibázik,
magamra maradtam, magamra újra,
elmém ötlet-vetése meddőn ázik.

Tovább...

Halottak napján

Gyászruhát öltenek emlékképei a múltnak,
sírokra virágeső és bánatkönnyek hullnak,
a lángok fénylobogói szereteteinknek,
akik fényarccal meglebbentik emlékeiket.

Tovább...

Gyászos az ég

Gyászos az ég, nem gyúltak csillagok,
talpig fekete köntösbe öltözött a Hold,
menny zokog, felhő kinyitotta zsilipjét,
borzalmas fájdalomtól nyögött fel a tél.

Tovább...

1628

Vihar sújt

Mint ős-székely sarjnak erős unokája,
panyókára vetve hordom a fellegszűrt,
nyakamban lóg a szelíd-rím-torkú szó-kürt,
hátamon a belém lőtt nyilak-puzdrája.

Tovább...

Békét hozó éjjel

Sokszor pöffeszkedik sértett büszkeségünk,
mint a tyúkudvarnak büszke tarajosa,
tajtékzik epés ajkunkon a zsolozsma,
düh martalócába készséggel szegődünk.

Tovább...

Ősz sóhaja

Színarany kapuból napsugár integet,
vörös-fény, lángolás, ám emészti magát,
kóbor szellőn zordságot hoz az enyészet,
eső gyúrja - szőnyegnek fekete sarát.

Tovább...

Őszi vágy

Őszi vágy, mint a tarka lomb,
büszkén, gyötörten a földre hull,
szellő orozza észrevétlen,
kopár és kietlen már a domb.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom