Tóth Evelin (Virágod Lelke)
Leesek a buszról, s a karjaidba érkezem, puha álom.
Ágyban fekve játszom fürtjeiddel,
ezerszer is elmondom parfümtől édes nyakadnak, szeretlek.
Pihés lelkem nem az igazi,
mint az olajfoltos madártoll...
Mert én vigyáznék rád éjt nappallá téve,
őrizném a szemed, és lennék faág,
melyen te lennél a virág, s akkor
nyugodhatnál mellettem.