Tóth Ferenc

Tóth Ferenc

Született: 1956. június 7.

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Születésnapodra

Sírtál, mert születtél egy
május alkonyon
és sírtál, ha bántottak, mert az
fájt nagyon.

Tovább...

Utószó

Csak azt kérem:
a fejfámon virág ne sírjon,
édes levelet hordjon fölém a déli szél.

Tovább...

Száznegyvenkét szó

Írni fogok.

Megírom majd
hogy merre kél a nap
hogyan szórja számolatlanul
és tékozlón a vak sugarakat
s hogy milyen itt a fény
ha jő az alkonyat.

Tovább...

Talán

Talán úgy tűnök majd el
mint a sor végéről a méla
gondolatjel
mely lassan, s mit se sejtve
lett ama bizonyos sor végéről
elfelejtve
vagy
talán csendben, halkan...

Tovább...

Éjszaka

Megfestett tányérok giccses árnyéka
telepszik rá a nedves homlokomra,
és szomorú ráncokba rendezgeti
harminchat éves bőrsejtjeimet -
a videóm nyögvenyelősen tekeri
az alig használt poros szalagot,
s veszi fel az Oscar-díjas jeleneteket...

Tovább...

Tűnődés

Ha úgy tűnnél el az életemből,
mint a tegnap délelőtt,
és borzas köd lepné el
büszke termeted,
ha szemed rebbenése...

Tovább...

Az idő

Az idő
számlálatlan és számlálhatatlan ének.
Gyónó vallomása ő a végtelennek;
lassú elmúlása rögös életeknek.

Tovább...

Van olyan...

Van olyan bűn, amelyre nincs és
nem lehet bocsánat,
és van olyan bocsánat, amelyért
bűnhődni nem árthat.

Tovább...

A csend hangjai

Lassan levedli kócos fényét a nappal
s felölti csillogó leplét az est,
a napkorongból véres alkony izzik
még egy percig,
majd kijelölt útját soha nem feledve
lassan nyugatra megy.

Tovább...

Gondolj reám

Gondolj reám
ha vörös szemével sírva kél a nap
ha csípős reggel rőt hajnal hasad
ha a kikelet megzavarja könnyű álmodat
Gondolj reám

Tovább...

Profán Te Deum

Mózes mondja:
a MŰ elkészült,
Urunk megpihent.
Sorsunk beteljesül -
Elvégeztetett!

Tovább...

Valamit írnom kellene...

Valamit írnom kellene...
Előttem komótosan fehér papír,
agyamban táguló gondolattömeg,
ha nem kiáltok - hát ki érti meg?

Tovább...

Katalinnak (Barátságodat...)

Barátságodat
úgy őrzöm én
mint emlékező a tegnapot
mint jövendőmondó a holnapot
mint pap az adventi gyertya fényét
mint Rodin a gondolkodó reményét

Tovább...

Hazám

Tiportam a zilahi út porát
bandukolva a Szilágyságban
s kerestem Szalontán Arany lába nyomát
a puha sárban

Tovább...

12

Látod? vége már

...Látod, vége már...

a piros rózsa haldoklása tölti be az alkony útjait,
s a kút gémje is megbicsaklott örökös helyén
a kortól, és kancsal mosollyal bambul a
megroskadt világra.
Látod? Vége, vége már...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom