Tóth Gábor
Mit gondol a szív, ha megdobban?
Mire vágyik vajon a legjobban?
És mi is rejlik azokban
A mélyről jövő, néma szavakban?
Valahol messze réges-régen,
A messzi-messzi Középföldén
Élt egy Vándor, élt serényen,
Hegy-völgyek közt mendegélt.
Elmegyek egyszer, messze megyek én
Elmegyek egyszer, messze megyek én
A magányt választom zord hegy mélyén
Magammal viszek minden perc múltat,
mert az emlékek fénye nem fakulhat!