Tóth Gabriella Karolina (TothGigi)
Virágzik épp a Tisza, csodálatos
kérészek násza, tömeges rajzása
a nyár természeti csodája, ha
Medárd nem sírna, melegséggel várna
tiszavirágunk több éves álma...
úgy emlékszem, fogtad a kezem,
bátorítottál, boldog életemet visszanyerhetem,
mindaddig velem voltál, míg a régi életemben,
én utána már nem is láttalak, a történetekben
Tetszik, ahogy érezteted a szeretetet
Ez olyan érzés mint a csoki
nem tudlak nem szeretni
ellenállni sem tudok minek
édes vagy nem is tudnék.
Napfény városában boroztam az utcán,
nemcsak én, hanem vagy még százan,
jó zenék, csillogó szemek, amerre mentem...
Szerelem ittasan ahogy vezetek
Vigyáznom kell mert megbüntetnek
szerelem ittasan ahogy vezetek
az egyenesben még nem veszélyes...
...minden percét kihasználni,
hidd el, ez nagyon fontos,
élni, mert ez napsugárfoltos.
Izgalmas dolog az utadra lépni,
még izgalmasabb melletted fényleni,
a fényemben úszol és elhiszed,
én lehetek a te mindenséged.
Eddig nem kérte, hogy segíts,
nem kellett, hogy felsegítsd,
megoldotta, hogyha fájt,
nyelt egy nagyot, nem fájt.
A szívünk őrködjön szeretettel
A lelkek találkoztak, szeretetet súgtak, a szeretet áramlásától csillogtak szemek,
az érzéstől szívek egyszerre dobbantak,
szép szavakkal mézes máztól lobbantak.
A szívünk úgy döntött, hogy kockáztat
Gondolataid rám találtak,
éreztem, ahogy hozzám simultak,
nem kérdeztél, csak hajoltál fölém,
kalandoztál, vágyakat fontál körém.
...halkan feléd lépkedem,
vágyom rád takarni a kedvességemet.
Állok és bámulok, most sírjak vagy nevessek?
Fürdés! Szólok a gyerekeknek,
és ahogy ezt kimondom,
már a kádban vannak.
Szépen mosakodnak,
majd játszanak a forgós,
pörgős vízimalmokkal,
öntögetik a vödröket teli,
mossák a babák haját...
Ó, az Öreg diófa, ha mesélni tudna,
biztos elmesélné, hogy a vastag,
alsó ágát direkt nekünk adta,
hogy mikor hintát kötünk az ágra,
Ő figyelhessen minket, és ha kell,
óvjon, nehogy nagyot essünk, ha ugrunk.