Tóth György Attila

Tóth György Attila

Született: 1963. január 26.

Népszerűség: 127 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nincs tovább

Fáradt nélkülözés melléd hever,
bánatkönnyeket sírnak az órák.
Megvetés unottan udvart seper,
zokogva nyílnak megfakult rózsák.

Tovább...

Csönd csordul

Csönd csordul hideg falakon,
emlékben arcod megfakul.
Mélázom bájos szavadon,
fülembe súgtál huncutul.

Tovább...

Szeretet lángja

Megdermedt csendesség csepeg,
vétek ül ájtatos lelkeken.

Tovább...

4140

Szomorúság szakajtóban

Szél szalajtotta szeretők,
porba lehulló keszkenők.
Szoba sarkába sírt könnyek,
fájdalom cölöpében szögek.

Tovább...

4845

Idő homokja

Idő homokja pereg, létek könnye
lecsordul gyötrelem gyötörte arcon.
Bőrbe szántott barázdák csalják messze,
sós tenger dübörög keserű parton.

Tovább...

Édes percek

Rózsaillat köszön álmos reggelen,
Nap fénye simítja ráncos arcomat.
Bágyadtan köszön el fáradt alkonyat,
kóborló álmaim máig keresem.

Tovább...

4554

Őszelő

Széles mosolyát elűzi a nyárnak,
fehér füstöt hűvös kémény ereget.
Bő termésből ég madara eszeget,
bundája hízik legelésző nyájnak.

Tovább...

Adott szavam

Ember szava nem fa, hajladozzon
szélnek kényére, kedvére.

Tovább...

Ragaszkodás

Kergetem, keresem boldog perceim,
tűnődöm terveken, Te hol vesztél el?
Csábos, mézédes csókod ittam reggel,
öröm vak sarkába raktam terheim.

Tovább...

Mint ezer év

E porból vétettem, mint annyi ősöm,
magyar földből sarjadtam családfára.
Ajkamra forrt apáim imádsága,
későn vált köddé minden egyes gőgöm.

Tovább...

4656

Keserű sors

Otthon vagyok, hol szegénység
bús ajkakra csókot lehel.
Falra vetít a sötétség,
padlón vézna éhség neszel.

Tovább...

5059

Szabadságvágy

Serdülő gondolat elmében feszít,
születése titokszobában maradt.
Akkor szétkürtölni senki sem szaladt,
jelen vásznára társas talányt vetít.

Tovább...

Üvölt a fájdalom

Emlékek között üvölt a fájdalom,
gyötrelmesen felsír egy régi érzés.
Rémesen rágja lelkemet a féltés,
hiába keres, nem talál ágyamon.

Tovább...

Halványul a múlt

Halványul a múlt, emlékek foszladoznak,
megkopnak, majd eltűnnek hirtelen,
egykor büszke falak mára omladoznak.

Tovább...

Szívemben örökké

Hideg borzongás bőrömön versenyt fut,
mikor csábos illatod orromba száll.
Szívem ritmusos üteme ott megáll,
idő kereke kutat, van-e kiút.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom