Tóth István 95
"Tetszik profilképed!"
Szív marad utánad.
Talán arra vársz, hogy írjak.
Ráutal a bánat...
Ahogy az állomást eléri a zúgó vonat,
úgy szívem heves ütembe kezd.
Várom, hogy újra lássam arcodat,
mielőtt az ősz megint szélnek ereszt.
Az első szerelem, mint a víg tavasz,
úgy él, mint szárnyát kibontó kamasz,
míg bimbóját fakasztja a rózsafa,
úgy égek el, mint egy száraz gyufa.
Omolva bomlott szét, mint
Ócska játékszer,
Remegve szorítja kezét, de
Gondjai nem múlnak el.
Gyorsan mozgó felhőpár
A nap fényével karöltve
Szavalja szép énekét.
Veled maradok, itt vagy, így jó.
Hideg este, éber diszkó...
Teraszunkon ültem egy nyári nap,
Mi ez? Mi ez a furcsa hang?
S tétován néztem magam elé,
Mint, ki búját, baját néha elfeledé!
Mindünk a halál karjában
Végzi nyűgös, rövid életét,
S talán új veszi később kezdetét
...Még akkor is maradok börtönöd rabja!
Mindkét kihűlt szív ugyanarra vár,
Az eleven s fiatal szerelméért kiabál,
Mégis mély szakadék választja el...
Szemed tükrében csillan
Tiszta lelked a napban,
Nekem nyugvó napfény árja,
Égő, benső tüzű világa.
Titokzatos lány, nekem
Minden egyes el nem mondott
Rejtélyeddel, az maradsz!
S bortól búsult szerelmem,
Mint csüggedt levelű haraszt!
Nem tudhatom, hogy szeretlek-e
Még úgy, mint rég,
De ha a közelembe érsz,
Mindenem egy pillanatra elég
Rónán, pusztán át vándorló,
Külön kultúra, s idegen írás,
Lovak tetején fordítva nyargaló,
Kitekert testű íjász!