Tóth István Zoltán
Értelem gőgös bűzétől szenvedve,
robotként
rég felnőtt, monoton örömben.
Kedvtelve álmodni,
örökké vágyni,
tűzben égve akarunk járni,
míg bírjuk lépteink súlyának hadát,
üldözzük elképzelt örömünk mosolyát.
Friss
Interaktív
Versírás