Tóth József Joco47
Itt van végre, megérkezett
egy újszülött, ki odaátról várta,
hogy a családja
ne várja hiába.
Nézem itt, nézem ott,
de a Mikulás
nekem semmit sem hozott.
Talán rossz gyerek voltam?
Mikor a szüleid mondták meg, mit tegyél,
volt, hogy nem szívesen cselekedtél.
Igen, mikor az ember...
Az élet, minden embernek
más irányt mutat, mellyel
te választhatod meg
az utad.
Viszont, kivel találkoznod kell,
őt nem kerülheted el.
Leomlott fal, amely hosszú ideje állt,
most van, akinek egy része
a múlt egy nehéz darabja már.
A fal, mely oly sokáig elválasztott
népet és családokat, már a múlté.
De a történelemben megmarad
örök mementóként.
Kavarog a szél a padláson,
széttört cserepek mindenhol.
Háború van odakinn,
ami már elérte ezt a házat is,
amelynek lakói elmenekültek,
mert az életük veszélyben volt.
Minden nap egy újabb kihívás,
mert történik valami változás.
Kivel tegnap még beszélgettél,
lehet, hogy másnap
csak a halálhírét hallod.
Telnek a hónapok, az emberek élnek.
November első napjaiban
a halottaikhoz visszatérnek.
Láttam egy álmot és láttam egy képet,
amelyből az ember
oly sok mindent megérthet.
Mert az álmomban a testem elhagyom
és szabadon távozom,
de a tudatom megmarad,
és eljutok bárhová egy pillanat alatt.
Ki lovagolja meg a szelet?
Ki oly bátor, aki elhiszi,
hogy a szelek hátán messzire száll?
Száz év magány megtanított rá,
ember, ki a Földön élsz, te választod meg,
hogy miképpen élsz.
Tükör, melyben egykor fiatalnak láttad magad,
most évek múlva már mást mutat.
Ahogy a tükör fénye is megfakul,
úgy a külső kinézeted átalakul.
Tengernyi kék, tengernyi kék,
amit láthatsz, a tiszta égbolt
gyönyörű, kék egén.
Olyankor, mikor ezt láthatod,
valahogy úgy érzed,
te is odatartozol.
Dobban már a szív,
mikor újra láthatod,
és szinte már zakatol,
mikor végre megérintheted.