Tóth József Joco47
Dobban már a szív,
mikor újra láthatod,
és szinte már zakatol,
mikor végre megérintheted.
Nézd, ott egy lepke száll a szélben,
valamerre tart talán.
Ha sokáig nézed őt,
a célját is meglátod már.
Ami nincs is messze tőled,
mert egy tábortűz fényéhez
repül a lepke tovább.
Mond el, kérlek, mi az, ami örömöt okoz neked.
Mondd el nekem, mik a vágyaid, amiket ha elérsz,
boldognak érzed magad.
Ha jó neked, érintsd meg a testemet,
amellyel ha kívánsz, átölelhetlek,
és bármit is kérsz, ami jó neked,
azt örömmel teljesíthetem.
Az élet egy nagy, hosszú folyó,
melyben oly sok minden
megtalálható.
Van benne vágy,
ami oly sokszor elragad,
melytől szabadulni
oly nehéz.
Miért nem látod azt,
ami valós?
A messzi távolban a délibáb
csalóka illúziója talán többet ér?
Ne félj, ha egyszer
a szíved is megáll
mert aki te vagy,
azt a lelke viszi tovább.
Szemedben ég a vágy, és a szívedben lángol már a késztetés,
hogy a célodhoz elérj, amit akkor érhetsz el,
mikor a lelked megtalálja a másik felét.
És tudod már jól, hogy megérte a sok szenvedés,
mert a nyugalom és a béke által, amit így elérsz,
mikor megtalálod a társadat, érzed már,
hogy minden révbe ért.
Mondd el, kérlek, milyen most az életed,
amiben sokszor egyedül érzed magad!
Ha a bizalom benned az emberek iránt
egyre nő, akkor meglátod, hogy sokféle
belső feszültség megszüntethető.