
Tóth Krisztina 97
A gyertya pislákoló fénye
Olyan, mint a halvány remény,
Mi fényt ad
A sötét percek idején,
Emlékeket ébreszt
A fájó emlékezéshez.
Partot verdeső hullámok
Nézik a tihanyi dombságot,
Vitorlázik rajta
A nyugati szél fuvallatja,
Az ég kékje felmarkolja,
S átöleli a mindenség...
Ha gondolataim
Messze szárnyalnak,
S némán hallgatok.
Légy türelmes velem!