Tóth László (lacesz)

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Idő

Szolgálod időt, az őserőt
Árnyak közt, mint hű követő.

Tovább...

Renegát

Hős sereg gyűl oly messzi földekről,
S embernek hozzák ama szép jövendőt.
Nemes acél terjeszti az ősök szavát,
Kiosztják az embert illető áldomást.

Tovább...

Lidérc

Lám, új Hold virradt a régi tájra,
Lenyugvó Napunk keserédes gyásza.
S alkonyfüggöny mögül színre lép.
Az árnyak közt elbújt szellemkép.

Tovább...

Zeng a húr

Néma fohász, egy karnyújtás,
Lám, vigaszuk lészen a gyász.
Túl sorson és minden örömön
Porba hullott a drága könny.

Tovább...

Negyedszáz

Ti nehéz, szürke nappalok,
Húsomba vájó, bús angyalok.
Szárnyatok lesz új lepedő,
Tán nem más, mint szemfedő.

Tovább...

A vér szava

Lovag megjárt ezer csatát,
De léte értelmet se talált....

Tovább...

Sorsunk tele

Megsárgult szirmok a téli szélben,
Tovaszállnak bús sorsuk emlékében.
A színes népek immáron fakó képek,
Osztoznak volt világuk végzetében.

Tovább...

Méreg

A holtak könyve élők sorsa,
Ember lépett földi pokolba.
Pusztította, mit itt talált,
Asztalához hívta a Kaszást.

Tovább...

Zsófia

Csendes, téli estén, földi létem végén
Emberi alakot öltött az utolsó remény.
Egy tovapillantás tengerkék szemedbe,
Kart karba fonva vezettél a mennyekbe.

Tovább...

A Föld átka

Baljós reggelre köszönt a Nap,
Földre lépett az első Fenevad.
Szándéka vagyon a magnum opus,
Helyette a Pokolra nyit kaput.

Tovább...

Csendes tél

Jégvirág szórja égkék szikráit,
Hírdeti e fagyott világ álmait.
Ráncos keze takar erdőt, mezőt,
Ősi gonddal nyújt új szemfedőt.

Tovább...

Szellemtánc

Alászálló Nap takarja a völgyet,
Éj fekete lepel takarja a hegyet.
Bús dallamot sodor az őszi szél,
Csalogat, hozza szirének énekét.

Tovább...

Lelkek kertje

Immár csak öreg kőbe vésett név,
Szürke falakon egy halovány kép.
Szívéből vésett márvány monolit,
Emlék, mit utódainak hagyott itt.

Tovább...

Könnyek

Mit ér vágy, ha forrása szomorúság,
Mindaz, mit egy halvány lélek kíván.
Csak újabb csepp a csendes folyóba,
Könny oda, hol úszik létünk hajója.

Tovább...

Örökség

Szirmai jégbe zárva, fényre vár csak,
Bilincs ez, lánc, mi a lelkét is zárja.
Lennék a láng, ki űzi e néma magányt,
A gyógyír arra, mit rozsdás lánc szánt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom