Tóth Lilla
Születésének 22. és halálának 2. évfordulójára
A húsz évnyi élet
már véges egész lett.
Már nincs többé "holnap",
de terólad szólnak
ma még a halk imák.
Jobbról, balról rideg szemek vágnak,
És jégesőként hull a gyűlölet.
Csipkerózsa felébredt a csókra.
De hercegét kíváncsiság hozta.
Kalandvágyból áttört a sövényen,
Aztán elment megint haza szépen.
s. l.
Szitokszavaktól tüskét növesztett,
Szúrós sün-angyal. Léte magány.
Felkap a hársfa illata,
s szállok kerge pillangóként
a kitérdekel-lét boldog mosolyával arcomon.
lila lelkemen
lebegek
szép minták rajt a
múlt-hegek
régenvolt vágyat
ölelve
álmodom meg ki
szeretne...
Csöpp csiga Csabika otthonülést unta.
Gondolta, elindul messzi vándorútra.
Gondos kis állat ő, és nem hebehurgya,
hogy tervezni fontos, azt bizony jól tudta.
Álomkártyákból várat építünk,
rakjuk lapjaink óvatosan.
Valóság szellője el ne fújja!
Majd belébújunk magányosan.
Édesanyámnak hálával és szeretettel
Az ablakból kiszűrődött a kislámpa fénye.
Tudtam, anyám csak arra vár, hazaérjek végre.
Nem vagyok név, és nem vagyok kép,
se sovány, se kövér, se csúnya, se szép.
Carpe diem
Szerelmed: húsevő virág.
Szirom-karjába csalogat,
bódít, ölel s elpusztít tán,
mégis vágyom e kínokat.
Szerettem volna szépen élni.
Vadalmafaként adni, csak adni.
Viharlámpaként, vad időkben
Iránymutató fény maradni.
Hegedűsírás, méla, lágy.
Pillangó-röptű tánc.
Érintés, érzés, szédülés,
Születő, szép románc.