Tóth Lívia

Tóth Lívia

Született: 1991. július 4.

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Látni újra

Elment annyi idő, ami mind elveszett.
Apátia és csend, ami maga alá temetett.

Tovább...

Éjféli bús gondolat

A világ előtt kalapot emelek.
Romlottsága ellen hiába perelek.
Gyermekként gyengéd figyelmet keresek,
Kihűlt mosolyok után eredek.

Tovább...

Porszem vagyok

Egyetlen apró porszem vagyok.
Másodpercként szállnak a napok.

Tovább...

Ébren álmodom

Álmomba hintett az élet önkényesen,
Lettél a lélekmelengető lételem.
Költővé te tettél, te vagy költészetem,
Ihletet adsz, a verset neked képezem.

Tovább...

Megfagyok

Ledől a pohár, törik a hideg.
Omlik a fal rám, dermesztő rideg.
Sűrűn folyik a hó és fájón meleg,
Szorítok gyengén, könnyem megered.

Tovább...

Vallomás

Fénysugár vagy a szememben,
Téboly lettél az eszemben,
Egyetlen igaz vagy a jelenben,
A legszebb ajtó vagy, min bementem.

Tovább...

Hasadás

Szétszakad az agyam. A lelkem.
Csak a romok vannak bennem.
Megrengett a föld a lábam alatt.
Zuhanok. Most az üresség maradt.

Tovább...

Édesanyám

Édesanyám. Egyetlen szó mögött megannyi gondolat.
Annyi érzés. Értékesek, keserédesen fontosak.

Tovább...

310

Adrienn

Mondanám egy életen át: köszönöm.
Egyengetted az utat, biztosítottad a jövőm.

Tovább...

Én is félek

Félsz, persze én is félek,
De mit ér bármi, mit félve élsz meg?

Tovább...

Ébredés

Amikor meglátod egy pillangóban az élet múlékonyságát,
Amikor egy mozdulatban észleled a világ körforgását,
Amikor a hitben érzed a matematika realitását,
Amikor a táncban hallod az érzelmek forgatagát,
Amikor a nevetésből szűröd ki a keserű borongást,
Amikor a sötét felhőn át pillantod meg a ragyogást...

Tovább...

Titkaim

Tekinteted idelibbent, majd tovaszállt.
Akár egy mosoly a borús éjszakán.
Mint szivárvány egy hosszú-hosszú tél után.

Tovább...

Ismeretlen

Hidegen idegen ez a föld nekem,
Látom az aranyat, most ismerkedem.

Tovább...

Csak hiszem

Láttam egyszer egy lángoló virágot,
Köré a gyepre harmat vont palástot.
Fagyos szél ellen adott egy barátot,
Mentsvárként óvott haragost, családot.

Tovább...

Fogvatart

Gyűlöletemet e romlott, keserű földhöz vágom,
Nem tarthat engem már semmi sem e kietlen tájon.
Elvinném bánatom, el kincseimet messzi innen,
Ámde elmennem, elválnom bátorságom még nincsen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom