Tóth Marianna (banattanc)
Köszönöm a virágot, a teremtett világot,
A kismadáréneket, zümmögő kis méheket...
Réges-régen vágytalak,
A szívembe zártalak,
Te leszel a virágom,
Álmodat majd vigyázom.
Gólyamadár kelepel:
Elfogyott az eledel!
Nem várok az esőre,
Kimegyek a mezőre!
Vízbevető reggelen,
Szappanhabos két kezem,
Mindenkire vigyázok...
Ébred a reggel, tűnik az álom,
Gyönge madárdal szíveket átfon,
Táncol a napfény, illan az illat,
Játszik a szellő, dallama ringat.
Új tavasz libben a pázsiton halkan,
Illatos hóvirág nyitja szemét,
Kerget az ábránd és ringat a dallam,
Kis lipe súg neki tünde’ mesét.
Jobb tenyerem, bal tenyerem
Egymás után felemelem,
Itt a vízcsap, ott a szappan,
Ezt a vírust el ne kapjam!
Kérlek, hunyd be a szemed!
Érzed? Itt vagyok veled!
Soha el nem feleded,
Mikor fogtam kezedet?
Mag alszik a hant alatt,
Téli dunyha elszakadt,
Sóhajt a rög csendesen,
Ébresztőmet rendelem.
Mag, mag, magocska,
Kisütött a Napocska,
Bársony rügyet nézeget,
Kerti fák közt lépeget.