Tóth Marianna (banattanc)
Itt a piros papucsom,
Rajta kicsi pipacsom.
Pipacspiros papucsba’,
Kimegyek a piacra!
Fehér virágszirom, keserédes emlék,
Fájó álmaimban régi, nem várt vendég.
Vigasztalan egyre, árva könnyem csorog,
Sötét éjszakában kicsiny gyertya lobog.
Árokpartján nagy a sár,
Komor nóta híre jár:
Esik eső, fúj a szél,
Holnapután itt a tél!
Mikor őszi hajnalon néma még a táj,
Sóhajával védelmezőn szóra nyíl’ a száj,
Álmodozva paplanok közt fájó szív dobog,
Kinn a rideg pirkadatban csak eső zokog.
Alszik a hinta, alszik a nyár,
Baktat a vándor, későre jár.
Száraz avarban szunnyad az ősz,
Károgó varjat kerget a csősz.
Ne firtasd más titkát, úgysem lesz rá válasz,
Hazug szó, és igaz - külön úton járnak.
Hidd a jót, a szépet, soha ne is kétkedj,
Rendületlen szívvel - tiszta úton lépkedj!
Mesél a bús szél a temetőkertben,
Hallgatom szótlan, némán és csendben.
Hallom egy lágy dallam melódiáját,
Kesernyés emlék bánatos múlását.
Hogyan teremtek csodát? Nem tudom.
Ábrándos, könnyes két szemem becsukom.
Szaggató sírásom lecsendesítem,
Békémet belülről lelkemből merítem.
Lelkem ékességi, csillogó gyöngyszemek,
Délibábálomért gyötrelmes könny pereg,
Magányos éjszakán kacagást színlelek,
Elcsigázott testem társtalan didereg.
Akinek nem inge, annak nem ruhája,
Hiába magasztos ünnepi dumája,
Ha lángot vet azonnal önérzet gyufája,
Oktalan csordul ki szívének kupája.
Van, hogy bölcsnek hiszed magad
Ócska, sárgás papíron,
Míg Júdás pénze minden szavad,
Könyörgésed én írom.
Napsugárban fürdött, drága, égi élet,
Térdet hajtva néked híven vártunk téged.
Hófehérben szívünk, amint tiszta gyermek,
Hálát adunk érted ez isteni kegynek.
Fenséges ajándék: értelem,
Miértre válasz a végtelen,
Honnan indulsz, és mi az út,
Lelkednek patakja hova fut?
Eljött hát az utolsó nap, köszönetet mondok,
Búcsúzkodva integetnek kedves nyárfalombok.
Nem hiszem, hogy utoljára találkozok véled,
Tündérország kapujában látni foglak téged.
Játssz velem egy kicsit, drága, jó Istenem!
Játsszuk azt, hogy bánat szívemen nem terem!
Játsszuk el, hogy boldog örökké holnapom,
Irgalmatlan éjszakákon nyugodtan alhatom.