Tóth Marianna (banattanc)
Ha majd mindannyian ugyanazt akarjuk,
Őseinknek hitét soha nem tagadjuk,
Hogyha ajkainkat nem hagyja el átok,
Jövendő reggelén teljesülnek álmok.
Ha majd egyszer kép leszek a fehér falon,
Nem muzsikál álmaidban immár derűs dalom,
Rigmusaim átsegítnek nehézségen, bajon,
Emlékeid távolából látni fogsz-e vajon?
Újfent, s újra mondogatom,
Elengedem gondolatom,
Irgalomban van bocsánat...
Megy a pletyka vándorútra,
Dunyha alól ki a kútra.
Kútról meg a pékhez viszik,
Hamis zenét mind elhiszik.
Mennyei szeretet végtelen nagy szélben,
Isteni kegyelem zúgjon magas égben!
Hol az álmom, hol a vágyam,
Hol van az a szép remény?
Látod-e, hogy nem talállak,
Boldogságom szép egén?
Nyugdíjba vonulásod alkalmából
Rólad mit is mondhatok?
Nincsenek rá mondatok,
Örökifjú víg legény,
Lelkes, aktív és serény,
Nem kívánok egyebet...
Hogyha nekem gombom volna,
Varrnék hármat az ajtómra,
Mikor egyet gondolhatnék,
Mindig ajtót gombolgatnék.