Tóth Péter Zoltán

Született: 1995. augusztus 12.

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A lant hangja

Kék lantnak húrján a fehér fény útja elillan
szájában szálló énekhangok keze vígan
jár álmának hullámán s áztatja szemével
dallama szépségének üvegtábláit eszével...

Tovább...

E szűz Titánia

mint ködösen omló türkiz jégfal
egy maréknyi fagyott kihűlés
s félőn felkínált üresség...

Tovább...

Átkelés a rákparton

Neked még hagynám is, hogy lapjaim közé írjál bármit,
mert ez harmadfokú égéssel ellátott szerelmi fázis.

Tovább...

Hipnotizáló hexameterek

Hogyhogy nem kérded meg a pesti srácot a Moszkva
téren? Mindent megtépsz, mégse lesz az álmaidból több.
Némán állunk, mert vágyunkat nem haza hozza...

Tovább...

Telefonüzenet

A feketétől a fehérig minden szín elhal,
nem fog maradni, mindössze csak kettő árnyalat.
Érzéseimen kívül minden más dolog felkap,
ennyi: egy fekete, tengermély néma gondolat

Tovább...

A macska és a Hold

A szürke tetőkön kéményfüst látszik,
és a hó fagyában egy macska játszik
örömittasan a Hold fénylő porával,
mancsát nyújtogatja kissé bátran

Tovább...

A Dada kiábrándulása

Csapot szerelek szemem szürkületére
Hogy a könnycseppjeim akkor sírjanak ha én kérem
Az én istenem Nietzschével együtt halt meg
Anyámnak pedig lassan nagyobb a bajsza mint nekem
S minden egyes pillanatom gyorsan ért engem
És a napkorona szüntelen ég felettem
A sarokban kabát fázik szinte szövet nélkül
Benne csontváz szemüregében lepke ül...

Tovább...

A vörös főnix

Kitárta szárnyait hogy végleg fekete szénné égjen
Hogy most az idővel együtt menjen s lépjen
Hogy a hamura nézve rajtad s rajtam kívül
Sírjon mindenki ki ott a kupac körül ül...

Tovább...

Óda neked

Itt ez a pár szó egy érzelmes óda
A kéklő Hold hegedűszója
Kolibrit etet a nyári nap sugara
Arcom mossa a gyöngéd szellő fuvallata
Mikor remegsz a nevetéstől
Akár kígyó a parázs hőjétől...

Tovább...

Huhogás az éjszakában

a sötét párában bagolyszemek égnek
akárcsak bennem a te gyönge szemed
mely után csak hűvös tekintet marad belőled
az éjben mindenki átadja magát félelmeinek
vagy tán a legnagyobb kételyeinek...

Tovább...

Egy lány arcának

A távolban felhő ül egy dombon,
És mi elhullunk, mint a hó fagyása.
Porfelhő játszadozik a Holdon,
Miközben felszáll a bűn almája.

Tovább...

Mily átkozottra nőttél bennem

Azt én felfogni sem tudom
Szorítom ujjaimmal de már unom
A holt hamvú víz kifolyik
Szemed szikrázik
Mitől talpam alatt izzik
A máglyarakás száraz szalmája...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom