Tóth Sarolta
halálmadár
Fényes, fekete tollak
repkednek a szélben,
vén holló tollászkodik
a drótkerítésen.
Mi is változunk benne
Szabályok szorítják korlátok közé tetteinket...
Találkozunk lélekben
A halottak nem álmodnak,
álmunkban velünk mégis találkoznak.
a gyász emlékei
A gyertyák nekünk, velünk égnek,
viasztestükben láng a lélek.
A lélekláng lobog a lenge légben,
a viasztest olvad a forró fényben.
Őszi tájképek
Kövér köd ül a tó fölött,
nem fúj a szél, nád nyöszörög.
Párától nedves rögök között pörög
egy rothadó görögdinnye
széttépett leveleken.
régi szerelem
A parkban jártunk,
ott, ahol a tó van,
régi csókok alszanak a hóban.
Út az Alvilágba
Karon ladikján
az Alvilágba utazom,
testetlen árnyak
súlytalan serege
ring a fekete habokon.
magamnak magamról
Születésnapomra
írom ezt a verset,
aki ismert, szeretett,
most ünnepelhet.
Gulliver történetei
Kedvenc mesehősöm Gulliver,
írói képzelet szülte ember.
Hajóorvosként sokat utazott,
csodás helyekre eljutott.
szerelmi emlék
Hajad színe érett kalász,
szemed írisze kéklő búzavirág,
selyemfüvek virító pipacsa
égő-vörös szád,
csókos virág.
A homo sapiens
Csontfal mögött
agyvelőtengerben
gondolatok születnek
emberi fejekben.
elmélkedés
Koponyánk
törékeny csontdoboz,
benne agyvelő, érzékszervek, lyukak.
Tartalmát átszövik az idegek,
a külvilághoz közvetítenek
ingereket és válaszokat.
Az éjszaka képei és hangjai
Alszik az éjszaka,
virraszt a csend,
holt szerelmeim árnyéka
fel-feldereng.
Nyomatékos igazság
Halálunk árán újraszületni,
szerelmet színlelni.
bánat
Mióta elmentél,
sötétebb az éjszaka,
hűvösen fúj a szél.