Tóth Sarolta
Kritika
Legszebbek
a meg nem festett képek,
a csend hangjai
hallatják
a legdallamosabb zenéket.
Ha elmegyek, hátranézek,
integethetsz, én is intek.
Hazajáró lélek -
néha visszatérek
otthonomba még...
Szomorú szerelem
Ha igen, ha nem,
néha fáj a magány, néha nem,
ha fáj, akkor elmélkedem.
Életünket ajándékba kaptuk,
szabályok közt magunk alakítjuk.
ember nélküli mesebeli hely
Az óceánokon túl,
égbe nyújtózó hegyek tövében
tavasz-város állt középen.
Lakói élő virágok,
szirmokkal ékes madarak,
daloló bogarak.
Halmozottan hátrányos helyzetben,
mégis elégedetten
éltem életem
gyermekkoromban.
Robinson életét követném
Szívesebben élnék
egy nagy, magányos szigeten,
mint ma e modern világban.
Testet öltött képzeletalakok
Az ördög mindig velünk van,
teste fekete, szőrös farokkal,
zöldes fényben villognak szemei,
gonosz ármánnyal vannak teli.
Elfárad a szerelem
Miért van az, én nem tudom,
veled mindig unatkozom.
Hetet-havat összehordasz,
csakhogy engemet mulattass,
de szöveged nem érdekel,
mert figyelmet nem érdemel.
Otthontalanság
Hazamennék, de nincs hova,
magányos vándornak nincs otthona.
Bejártam a fél világot,
láttam sok szebbnél szebb tájat,
gyökeret sehol nem vertem,
honvágy gyötört folyvást engem.
A vágy képzelődése
Megláttalak,
magamban lerajzoltalak.
Ábrám - körvonalad.
Ismerni akarlak,
töltsd ki az üres körlapot,
mutasd meg magad!
Kedvenc háziállatunk
Nem szolgád és nem barátod.
Családtag, de vendég.
Elvárja, hogy kiszolgálják,
Simogassák, dédelgessék,
Megetessék.
álmodozás
Milyen lesz az aranykor?
Liszt is készül aranyból,
a szőlőből aranybor...
aranyalma aranyfán,
aranyszülők lakomán,
aranylakodalom tán?
versírás
Legyen átkozott az a perc,
amikor észrevettem,
hogy versek zenéje rímel bennem.
Az írás kényszerré vált, letepert,
ezért született sok vacak vers.
Életünk folytatója a gyermek
A csecsemő örömbaba,
szerelemnek ajándéka.
Akár fiú, akár kislány,
minden testrésze még parány.